A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
A helyi végrehajtók már a zsidóbirtokokkal kapcsolatos törvények megvalósításán is országszerte kiemelkedő leleményességgel és buzgalommal működtek közre.1’7 Ami Hódmezővásárhelyt illeti, a zsidóellenes intézkedések végrehajtásában egyébként fokozatos, de egyértelmű radikalizációt mutató városvezetés a zsidóbirtokok elkobzásában kezdetektől fogva a teljes, méltányosságot és kivételeket nem ismerő végrehajtás mellett tett hitet. Ez a döntés pedig nem nélkülözött minden lelkesedést, még ha az óriási földéhség által meghatározott helyi gazdasági-társadalmi adottságok azt bizonyos részben szükségszerűvé is tették. Az alig 2%-ot kitevő zsidóbirtokok ügye fontos szociálpolitikai kérdéssé vált, számbavételüket, nyilvántartásukat, felhasználásukat valódi jelentőségüket messze meghaladó közérdeklődés kísérte, és a végrehajtást szorgalmazó, helyeslő hangok között, ha voltak is, egyre inkább elsikkadtak a fosztogatást erkölcsi szempontból megkérdőjelezők. Mindezek miatt a negyedik zsidótörvény végrehajtását Hódmezővásárhely esetében is a „kirablás főpróbájának” kell tekintenünk.137 138 Zárógondolatok Az árjásított földbirtokok - csakúgy, mint a többi zsidó vagyon - sorsa a háború után esetlegesen alakult. A holokausztot túlélők érthető módon szerettek volna visszakapni vagyonukból legalább annyit, amennyivel új életet kezdhettek. Ez azonban gyakran teremtett feszültséget a hazatérők és a keresztény lakosság között, sokan nem akarták visszaadni a megszerzett javakat, sokan azért nem, mert semmijük sem maradt volna.139 Bár 1945-46 során több olyan kormány- rendelet is megjelent, amely az elrabolt javak restitúcióját célozta, a valóságban évekig nem létezett a kárpótlást és a visszaszolgáltatást megfelelően irányító jogi szabályozás. Nincs pontos képünk arról, hogy a túlélők milyen arányban voltak képesek visszaszerezni földjeiket, valószínűleg csak csekély mértékben. A zsidóbirtokok elvételét pedig a földreform gyakorlatilag legalizálta.140 A harcok elcsendesedésével, a közigazgatás újbóli megszervezésével, de már a megszálló szovjet katonai parancsnokság ellenőrzése alatt lassan normalizálódott az élet Hódmezővásárhelyen is.141 A mezőgazdasági termelésnek folytatódnia kellett, arról azonban, hogy a zsidóktól elkobzott birtokokkal mi történt - legalábbis az agrárium államosításáig eltelt rövid átmeneti időszakra nézve -, egyelőre csak szórványos ismereteink vannak. Az eladott vagy ténylegesen kiutalt földeken nyilván új tulajdonosaik gazdálkodtak tovább. A gazdátlanul maradt területek egy része városi kezelésbe került, és mivel az új kormányzat hatá137 Uo. 133. 138 Uo. 126. 139 KÁDÁR-VÁGI 2005. 374. 140 A magyar zsidóság háború utáni jogi és anyagi rehabilitációjának kérdéseiről részletesebben Id.: KÁDÁR-VÁGI 2005. 373-385. 141 MAKÓ-KATONA 1991. 56-57. 227
