A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
Többször is szükségét érezte hangsúlyozni, hogy nem ingyen földosztásról lesz szó.98 Ezzel a jelenséggel nem csak Hódmezővásárhelyen lehetett találkozni: az első zsidóbirtokokkal kapcsolatos intézkedéseket sokan értelmezték úgy, hogy most lehetőség nyílt a közvetlen földigénylésre. Egyes településeken a községi elöljáróságok dobszóval szólították fel a lakosságot, hogy igényeljenek zsidóbirtokot. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter körlevélben szólította fel a főispánokat, hogy az ilyen eljárást - miután az „a lakosság körében nem kívánatos közhangulat kialakulására fog vezetni” - feltétlenül mellőzzék.99 A vásárhelyi városházán mintegy ezer jelentkezőre számítottak,100 ezzel szemben több, mint háromezren tettek összesen 36 ezer holdra rúgó igénybejelentést.101 A Reggeli Újság levonta a következtetést: legjobb esetben is csak minden tizenegyedik igénylő fog földet kapni, „mert 3000 holdból 36 ezret kivenni nem lehet”.102 Összességében elmondható, hogy a zsidóbirtokokból történő földosztás ígérete minden figyelmeztetés ellenére is túlzott elvárásokat keltett, különösen a kis- és szegényparasztság körében. A jelentkezők zöme valóban csak kevés vagy birtokkal egyáltalán nem rendelkező földművelő volt, akik komolyabb zsidóellenes meggyőződés nélkül, pusztán a juttatás reményében ugyanolyan nyomatékkai hangsúlyozták gazdálkodói rátermettségüket, mint „őskeresztény” származásukat. Akadt azonban nem kevés öntudatos antiszemita igénylő is, aki úgy érezte: az árjásítással a történelmi és egyben személyes igazságtétel ideje is elérkezett. „Ép, erős és egészséges, valamint munkaszerető ember vagyok s ennek dacára vagyontalanságom miatt mindezideig főidet (sic!) szereznem a zsidó tolakodás miatt módomban (sic!) nem állott” - bizonygatta egy tartalékos százados, amikor zsidóbirtokot kért.103 Egy épp frontszolgálatát teljesítő gazdasági felügyelő pedig azzal a jogosnak hitt igényével kereste meg a polgármesteri hivatalt, hogy végre „a fondorlatos módon összeharácsolt zsidóföldet magyar katona használhassa”.104 De nem csak földművelők vágytak zsidóföldre Vásárhelyen: az igénylők között volt „törekvő keresztény kisiparos”, rendőr tiszthelyettes, hivatásos katonatiszt, közigazgatási alkalmazott, sőt, festőművész is.105 Az egyéni beadványok mellett több kollektív kérelem is érkezett. A helyi vitézek igényléseit Csongrád vármegye, Szeged és Hódmezővásárhely városok ,s Uo. 1939. nov. 7. „Megkezdődött a jelentkezés a zsidóbirtokokra” 99 UNGVÁRY 2006. 129. 11X1 VRÚ 1939. nov. 9. „Mindenki Vajháton akar parcellát” 101 Összehasonlításképpen: Kiskunhalason az átengedésre kijelölt, 27 zsidó magán- és jogi személy birtokában lévő, közel 2000 katasztrális hold zsidóbirtokra a források szerint 208 (!) igénylést nyújtottak be halasi vagy környékbeli lakosok. S1MKO Balázs - VÉGSŐ István: A kiskunhalasi zsidók története 1938 és 1945 között = Tanulmányok a holokausztról III. Szerk. BRAHAM, Randolph L, Budapest, 2004. 211-277. 229. 102 VRÚ 1940. jan. 4. „Harminchatezer hold földre történt igénylés” 1(13 CSML HL Hódmezővásárhely Város Gazdasági Felügyelőjének iratai (a továbbiakban: Gazd. Fel. ir.), 545/1942. 104 Uo. 9/1940. 108 Uo. Föisp. ir. Ált. ir. 474/1942. - ide csat.: 134/1942. 220
