A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
Az Öntözésügyi Hivatali egy öntözéses mintatelepítést tervezett létrehozni85 a vajháti határrészen, ahol szinte adta magát Pollák Sámuel és Wellisz Géza szegedi cég tulajdonában lévő 145 holdas ingatlan, illetve az az 520 holdas terület, ami Weisz Lőrinc gazdaságából megmaradt, miután a város lecsípte belőle a borjúlegelőnek szánt 170 holdat. A mintatelepítés részleteit tárgyaló 1941. júliusi bizottsági értekezlet bokorrendszerű településforma kialakítását határozta el, 10-20 holdas egységek mellett kisebb kertésztelepekkel, amelyeket szociális szempontok szerint terveztek kiosztani.86 Rövidesen megérkezett a birtokok kisajátítását kimondó miniszteri véghatározat,87 mivel azonban a területek a vízkárok miatt használhatatlanná váltak, a tényleges igénybevételre csak a következő év nyarán került sor. Mivel Weisz Lőrinc és a Wellisz-Pollák cég kérelmezte, hogy legalább októberig, a folyó gazdasági év végéig engedélyezzék számukra a gazdálkodást, a bizottság - figyelembe véve, hogy a birtokokon egyébként sem volt várható terméseredmény - hajlandó volt eltekinteni az azonnali igénybevételtől, azzal a feltétellel, ha az átengedésre kötelezettek „elmaradt haszon” címén tetemes összeget térítenek.88 1944 nyaráig tehát a város összesen mintegy 887 holdat használt fel főleg szociális, közérdekűnek mondható feladatai, elképzelései megvalósítására, ez csaknem egyharmada annak a 2700 holdnyi területnek, amellyel az 1939:IV. te. értelmében készített nyilvántartások számoltak. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a zsidóbirtokok felhasználásával kapcsolatos hatósági intézkedések mennyire találkoztak a civil társadalom várakozásaival. Arról, hogy a nem zsidó lakosság mit várt a zsidóbirtokok szétosztásától, leginkább az igénylések révén alkothatunk képet. Hogy 1939 őszén, a zsidóbirtokok összeírásával egy időben a birtokigénylések áradata is megindult, nem volt váratlan jelenség. Hódmezővásárhely lakosságának zöme mezőgazdaságból élt, ugyanakkor az elaprózódott kisbirtokokról kiszoruló tömegek számára a jelentéktelennek számító helyi ipar és kereskedelem nem volt képes megélhetést biztosítani.89 A földosztás reménye elfogadhatóvá tette a gazdálkodó lakosság számára a zsidók kárára ígért rendezést. Ezzel párhuzamosan az országos szinten folyó antiszemita hecckampány egyre inkább teret nyert a vásárhelyi közéletben is: a városban működő fajvédő, antiszemita szervezetek és a helyi sajtó egymással karöltve igyekezett a közvéleményt meggyőzni a zsidóellenes intézkedések szükségességéről, nem kevés sikerrel. Az 1939. tavaszi országgyűlési választások országszerte a szélsőjobboldali pártok előretörését hozták, és - a kormányzó Magyar Élet Pártja abszolút többsége mellett - 49 mandátummal képviseltetették 8S A kezdeményezés „az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről” szóló 1937:XX. te. értelmében kívánt öntözőrendszert létesíteni Hódmezővásárhelyen. Sí’ CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 329/1941. - 20563/1941. sz. 87 Uo. Főisp. ir. Ált. ir. 382/1941. 88 Uo. 490/1942. - 14630/1942. sz. Ld. még: VRÚ 1942. jún. 26. „A Weisz és Pollák-féle vajháti birtokokon öntözőtelep lesz már az ősszel” 89 MAKÓ-KATONA 1991. 28. 218
