A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves
üstöket, főző-hűtőrendszereket, réz-, mosó- és főzőüstöket, ónozott [cinezett] rézedényeket, az 1930-as évektől kézi permetezőket, fatüzeléses vízmelegítő tartályokat, takaréktüzhelybe süllyeszthető vízforralókat gyártott. A segédévek alatti vándorlás közben szinte csak német szakkifejezéseket tanult és használt, ezeket ugyan átadta inasainak, de már a magyar megnevezésekkel vegyesen. Rövid idő alatt nemcsak a városban lett elismert szakember, hanem megyeszerte készített szeszfőzdéi berendezéseket. Többek között a vásárhelyi Halasi-telepi [ma Új-kishomok] szeszfőzdét, a Kisbirtokosok szeszfőzdéjét, a csongrádi és a sándorfalvi szeszfőzde rézüstjeit, a hozzá tartozó hűtőrendszert, az alszeszgyűjtő tartályokat és a kisüstöket készítette. Egy 1926-os, a város számára adott árajánlatából kiderül, hogy például egy 120 literes finomító kisüsthöz 80 kg-nyi vörösrézlemezt használ fel. Több környékbeli (nagy)község szeszfőzdéinek berendezéseit készíti és tartja karban. Hódi Antal sándorfalvi szeszfőzdés köszönőlevelet ír Hajdú László rézművesnek, egy évvel a sikeres beüzemelés után. Ebből megtudhatjuk, hogy bevált a főzőüst keverőszerkezete, vagyis nincs „lekozmásodás” és könnyű a főzés utáni cefremoslék kiürítése az oldalsó lefolyóval. Itt még kézi hajtású, derékszögben megtört keverőszerkezettel készült az üst, és a cefre felöntése is a sisak elfordításával történt. Még Hajdú László idejében áttérnek a villanymotor meghajtású keverőszerkezetre, és külön felöntőnyílást építenek a főzőüst felső részébe. Herczeg Mihály a vásárhelyi pálinkafőzésről írt könyvében közli Hajdú László saját kezű műszaki rajzát, pálinkafőző rendszerének metszetét (74. p.), valamint cégjelzéses számláját (65. p.). Amikor 1925-től feloldják a magánszeszfőzdékre vonatkozó tiltást, Hajdú László az udvari rézműves műhely mellett, 68 alapító taggal (a tagok összesen 38 kh. gyümölcsösével) megnyitja az Első Újvárosi Alkalmi Szeszfőző Egyesülést. Természetesen az itt használt berendezéseket is Hajdú László készíti el. Ettől az időtől kezdve több inassal és segéddel dolgozik a műhelyben. Itt inasko- dott, és később segédként is a Hajdú-műhelyben dolgozott: Marton József, Farkas István, Nyerges József, Novotny Manó, Molnár Imre, Varga Imre, Kovács László és Bodrogi Lajos, valamint a mester fiai is. Közülük csak Kovács László nyitott saját műhelyet 1934— 1940-ig (segédként dolgoztak nála: Kovács Dániel, Spitzer Árpád és Bodrogi Lajos, 1938-40-ig társként), valamint Bodrogi Lajos, a későbbi híres vásárhelyi rézműves mester. Helyi és vidéki vásárokba vitték fuvaroskocsival, később stráfkocsival a rézműves portékát: a mester és egyik inasa. A fiatal inasok sokat fagyoskodtak ősztől-tavaszig, amikor szalma közé összerakták a rézüstöket, pálinkafőző berendezéseket, felpakolták a kocsira, és mire megérkeztek a távolabbi vásárba. Csongrád megye Tiszán inneni részébe és Békés megye nagyobb településeire jártak vásározni, a magukkal vitt szerszámokkal és rézlemezzel helyben kisebb javításokat is vállaltak. A háztartásokban használt, ónozott rézből készült sütő-főző edényeket lassan kiszorítják az ipari úton gyártott öntöttvas és zománcozott vasedények. A rézüstök alkonyát pedig az olcsóbb, tisztább, de sérülékeny zománcozott üstök hozzák meg. A műhelyben ekkortól bádoglemezből készült permetezőkészülék gyártását 184
