A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves
kezdik el, amelyet vásárokba is szállítanak, nagy sikerrel. Hajdú László rézműves az Ipartestület választmányi tagja 1935-től. 1938-tól a Kölcsey utcai házánál és műhelyénél lévő Újvárosi Szeszfőzőt magánosítja, és családjával üzemeltetik tovább, Hajdú-féle szeszfőzde néven. 1945 szeptemberében a harmadik ellenőrző bizottság megfosztja iparengedélyétől és deportálja, majd 1947-ben a Népbíróság elítéli két évre. Felesége nevére kerül a szeszfőzde, de nem működtethetik tovább a rézműves műhelyet sem, ettől kezdve tanyai gazdálkodással tartja el családját. Fia, Hajdú Géza, a későbbi neves vásárhelyi népművelő, könyvtár- igazgató is dolgozik a szeszfőzdében az 1952-es államosítás után. Majd a visz- szavonult mester felesége és nevelt lánya, Hajdú Éva üzemeltetik tovább, ekkor már az ÁFÉSZ II. számú szeszfőzdéjeként. Hajdú László rézműves mester az államosítás utáni évben, 1953 januárjában halt meg.25 A vásárhelyi nagyobb pálinkafőzdéket a bennük található rézüstök és felszerelések miatt vesszük röviden sorra. A Központi Szeszfőzde az első világháború alatt (1917) jött létre, amikor a magán szeszfőzést törvény tiltotta. A Kutasi út 12. szám alatt, a régi Cédulaházban még kézi kavarós főzőüst volt, és az alszeszt is kézihajtásos szívó-nyomó szivattyúval pumpálták át a kisüstbe. 1928-ban került beüzemelésre a Gulyás Imre vásárhelyi mérnök és Váradi Lajos, szintén helyi műszerész által tervezett és készített villanymotoros üstkavaró és szivattyúrendszer. A Központi Szeszfőzdéhez még két telep tartozott: a Ráday u. 2. szám alatti ún. Városi szeszfőzde, és a Puszta 1111. szám alatti ún. Olasz-féle szeszfőzde, amely Pósahalmon, a Greguss-birtok mellett volt. Ez utóbbiban duplafenekű, vízfürdős, keverőszerkezet nélküli pálinkafőző üst volt, amelyben ugyan nem égett le a cefre, de sokkal tovább tartott a lefőzés ideje, és robbanás- veszélyes is volt. Ezeket később, az új keverőszerkezetek elterjedtével, már nem alkalmazták. A Központi Szeszfőzde 1935-ben bezárt, berendezéseit a rézmű- ves-szeszfőzdés Hajdú László, a mintagazda Greguss Máté és mások vásárolták fel, és felújítva még évekig használták. A Kisbirtokosok Szövetkezete Egyesületi Szeszfőzdéje 1926-tól működik a Szentesi út 34. szám alatt. A három főző- és három kisüsttel induló szeszfőzde az egyetlen, amely az 1952-es államosítás után mint ÁFÉSZ I. Szeszfőzde, majd 1991-től mint Csáki-féle szeszfőzde üzemel egyfolytában, közel kilencven éve Hódmezővásárhelyen. A kezdéskori üstöket Hajdú László, a háború után pedig Bodrogi Lajos rézművesek készítették és tartották karban, Bodrogi Lajos 1981- es haláláig. Ezután Szegedről járt át több mint két évtizedig Szalay Gergely és Csontos János, akik ekkor tértek vissza egykor tanult szakmájukhoz, a rézmű- vességhez. Közben ők is megöregedtek, már nem vállalnak javítást sem. Manapság a legközelebbi rézműves cég Miskolcon található, Vásárhelyre is ők készítik az új rézüstöket és végzik a javítási munkákat. 25 FEJÉRVÁRY József: i. m. 388.; Bodrogi Lajos visszaemlékezése = NÉMETH Erzsébet: A hódmezővásárhelyi rézmüvesség (Németh László Városi Könyvtár, HT 390. N 51.) ; valamint Barátimé dr. Hajdú Ágnesnek, a mester unokájának szíves közlései nyomán. 185
