A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - ANTAL TAMÁS: Hódmezővásárhely szervezési és működési szabályzatának ügye a két világháború között
tási körén kívül hagyott.1 Ugyanakkor a helyi szabályrendeletek magasabb szintű jogforrással nem állhatták tartalmuk szerint ellentétben, valamint a kifejezetten törvényhatóságok által elfogadott rendeletek a községek törvényileg biztosított jogait nem sérthették (1886: XXI. te. 11. §, 1886: XXII. te. 27. §). Azon esetekben, midőn a szabályrendelet-alkotás a törvényhatóság saját kezdeményezéséből történt, először arra vonatkozóan kellett névszerinti szavazást elrendelni a törvényhatósági bizottságban, hogy a tagjai kívánnak-e egyáltalán rendeletet alkotni a meghatározott jogi tárgykörben, majd annak - a tanács, 1929 után a kisgyülés általi - előkészítése3 4 5 és a közgyülésbeli megvitatása csak az akarat ilyképpen való kinyilvánítása után következhetett [1929: XXX. te. 28. § (12) bekezdés]. Az elfogadott törvényhatósági rendeletek szövegét az illetékes szakminiszternek - a kormány generális közigazgatási felügyeletének keretében'1 - teljes egészében jóvá kellett hagynia (ennek bevett jogi terminus technikusai a bemutatási záradékkal való ellátás, a jóváhagyás, a helybenhagyás és a megerősítés voltak),6 a konkrét módosításokra felhívó nyilatkozata pedig - a törvények által előírt jogalkotási körökben de jure, a saját törvényhatósági kezdeményezésből eredőkben de facto - kötelező erővel bírt. Hozzá kell tenni, hogy az ekként „javasolt” változtatásokat formailag mindkét esetben magának a közgyűlésnek kellett keresztülvezetnie a normaszövegen. E jogszabályok csak a felsőbb jóváhagyást követően voltak alkalmazhatók, bár - különösen lényeges vagy sürgős kérdésekben - a fellebbezésre tekintet nélküli, azonnali végrehajthatóságot is kimondhatta a közgyűlés. Az esetleges fellebbezések benyújtására a közszemlére tétel utolsó napjától számított 15 nap állt rendelkezésre;7 azokra nézve az érdemi döntést szintén az illetékes miniszter hozta meg. Miután azonban a minisztériumok a munkamennyiség szempontjából általában túlterheltek voltak, a felsőbb szintű jóváhagyó vagy éppen módosítást előíró nyilatkozatra gyakran több mint egy évet is várni kellett. A rendeletek mégis csak ezután, a szabályszerű kihirdetéssel léphettek hatályba; rendszerint az adott 3 LADIK Gusztáv: A szabályrendeletek. Önkormányzati testületeink szabályrendelet-alkotási joga. Budapest, 1912. 11-12. 4 A városi tanácsot mint önálló testületi szervet az 1929. évi XXX. te. 44. §-a megszüntette, amely- lyel a magyar várostörténet sok száz éves jogintézménye tűnt el Hódmezővásárhelyen is. Teendőit a továbbiakban a polgármester egyéni hatóságként intézte, a közgyűlési határozat- és rendelettervezetek előkészítését pedig a törvényhatósági kisgyülés végezte. 5 Az adminisztratív tutela, vagyis a kormányzati közigazgatási gyámkodás tulajdonképpen és lényegében nem volt másnak tekinthető, mint a királyi jóváhagyási (előszentesítési) jognak a törvényhatóságok irányába való analóg kivetítése. POMOGYI László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár. Budapest, 2008. 11. 6 LADIK: i. m. 29-46. 7 E vonatkozásban a közigazgatási eljárást részben módosító 1901. évi XX. te. 6. §-a volt irányadó a gyakorlatban, noha a hivatkozott jogszabályi hely a helyi szabályrendeleteket kifejezetten nem említette meg. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. 53. §-a lényegében fenntartotta az előző rendelkezéseket. 162
