A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920
75 koronával szemben mázsánkénti 60 korona térítés mellett, amikor a tanács a helyi forgalomban 120 koronát állapított meg. A város, hogy a termelőket mentesítse a katonai rekvirálás zaklatásaitól, s biztosítsa a kivetett mennyiség teljesítését és a lakossági szükségletek kielégítését, a román rendeletek által megállapított fejkvóta és vetőmag kivételével a termést teljes egészében lefoglaltnak jelentette ki, és elrendelte beszállítását a hatósági átvevő helyekre.36 37 38 Közben a románok előírták a gyapjúkészletek, az összes nyersbőr, 25 db haj vágógép, a kereskedésekben lévő lóvakarók, valamint az összes kerékpár beadását a vasúti állo' 37 masra. Búzából sikerült a 400 vagonnyit összehozni, a tavaszi magvakból viszont nem jött össze az előírt mennyiség. A románok katonákat rendeltek ki a külterületre rendőrök vezetésével, és ezeknek 25 botütés kilátásba helyezésével parancsba adták, hogy a talált tavaszi készletek felét karhatalommal szállítsák be. A kirótt 150 helyett végül 170 vagon tavaszit szállítottak el, a gazdák viszont nagyrészt vetőmag nélkül maradtak. A demarkációs vonal mentén számos tanyából az összes fellelt gabonát erőszakkal elvették, s elvitték Földeák, Majlát és Sámson községekbe. A visszaélések miatt a város panasszal élt a román hatóságoknál. Vaida városkormányzó a debreceni katonai kormányzóság táviratára hivatkozva novemberben válaszul közölte: „a működő hadseregnek élni kell és a szükségeseket adni kell, nem véve figyelembe a kontingentálásokat”.3* A hivatalos adatok szerint Vásárhely területén a románok összesen 37 860 mázsa búzát, 15 400 mázsa árpát, 2468 mázsa zabot és 14 228 mázsa tengerit rekviráltak és szállítottak el. A város a parancsnokság engedélyével eladott Budapestnek további 60 vagon búzát.39 A városi hatóság bekapcsolódása a rekvirálásokba nem tudta teljes mértékben mentesíteni a lakosságot a katonai foglalások atrocitásaitól. Különösen a hatalmas külterületen szétszórt tanyákon élők szenvedtek a bandákba tömörült román katonák elkövette erőszakosságok, fosztogatások, rablások miatt. Nem volt foganatja Michaesco kormányzó tábornok, a megszállt területek katonai parancsnoka rendeletének sem, amely kimondta, hogy mindennemű foglalás csakis a helyi rekviráló bizottság útján történhet, az összes törvénytelenséget sürgősen jelenteni kell.40 Szeptember 13-án kelt felterjesztésében a város egyéb sérelmei (az utazási igazolványok megszerzésének nehézségei stb.) mellett a következőket adta elő: „Napirenden van, hogy a megszálló csapatok egyes katonái a város külterületén (tanyákon) a megszálló csapatok élelmezésének ürügye alatt felsőbb hatóságok engedélyének felmutatása nélkül élelmi cikkeket, leginkább aprójószágot, libát, csirkét, juhot, sertést, sok esetben ellenérték nélkül vagy pedig 36 VRÚ 1919. aug. 23. 37 CSML HL Polgm. ein. ir. V. 364/1919.-3600/1919. 38 Uo. V. 60/1920.-685/1920., 364/1919.^1630/1919. 3<) Uo. Tan. ir. II. 30/1920. 40 VRÚ 1919. máj. 14.; MN 1919. szept. 14. 146
