A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920

számba sem vehető pár koronáért önkényesen rekvirálnak és a vonakodó tulajdonost azok átadására szuronnyal kezükben fenyegetésekkel kényszerítik és a csatolt bonhoz hasonló honikkal fizetik ki. [...] De megtörtént az is, hogy a legszegényebb osztályhoz tartozó lakosságtól civil ruhaneműket is requiráltak.”41

A román kormányzó ekkorra már megengedte, hogy a közbiztonság helyreállítása érdekében polgárőrség alakuljon, sőt azt később maga rendelte el. A megbízható polgári elemekből, kisgazdákból szerveződő védőrség főparancsnokává Lázár Dezső tartalékos századost, földbirtokost nevezte ki. A szeptember derekán véglegesen megalakult testület a bel- és külterületen összesen 1660 tagot számlált. Az éjjeli őrjáratok révén a bűncselekmények száma csökkent, a polgárőrség azonban a román parancsnokság rendeletére 1920. január 18-án beszüntetni kényszerült működését.42

Súlyos teherként nehezedett a lakosságra a megszállók igényelte közmunka a rekvirált dolgok elszállításához, sáncásáshoz stb. A szükséges munkásokat eleinte az utcán, a piacon fogdosták össze, sőt többeket a lakásukról. Később az igényelt számú munkásokat a város hatóságának kellett kirendelnie, és rá hárult a felmerült napszámbérek kifizetése is.43 A románok igás fuvarokra is kirendelték a lovakkal bírókat. Naponként 40-80, fogattal rendelkező gazdát kényszerítettek 48 órai szolgálatra. Szükség esetén az utcákon is tartóztattak fel fogatokat. Ezek használatáért semmiféle díjazást nem fizettek.44

A háztulajdonosok kötelesek voltak szállást adni a román katonaságnak. A kiszolgáltatott lakosságot a mindenkori katonai és politikai helyzethez igazodó rendészeti intézkedések személyes szabadságukban is korlátozták. Június 26-ától így eltiltották a két személynél nagyobb csoportosulásokat mind a nyilvános, mind a magán helyeken. Ez bizonyára összefüggésben állt a nem is távoli Apátfalván történtekkel, ahol a túlzott rekvirálás miatt elkeseredett lakosság június 23-án megölt három román katonát, mire megtorlásként 38 falubeli férfit gyilkoltak le, s még többet elhurcoltak és rövidebb-hosszabb börtönre ítéltek.45 Volt időszak, amikor magánszemélynek nem volt szabad telefonbeszélgetést folytatnia, és levelet még nyitott állapotban sem adhattak fel. A megszállt idegeneket be kellett jelenteni, a meg nem szállt területről érkezőknek pedig jelentkezniük kellett a parancsnokságon. A háztulajdonosoknak a kapujukra ki kellett függeszteniük az ott lakók nevét és életkorát. A hadműveletekről, vagy bármi41 CSML HL Tan. ir. II. 4225/1919.; ld. még FÖLDVÁRI László; Román megszállás és terror Hódmezővásárhelyen 1919-1920. Hódmezővásárhely, 2004.

42 VRÚ 1919. aug. 20., szept. 23., 1920. jan. 20.; MN 1919. szept. 2.; CSML HL Tan. ir. II. 30/1920.

43 CSML HL Tan. ir. II. 30/1920.; MN 1919. okt. 21., nov. 13.

44 CSML HL Tan. ir. II. 30/1920.; MN 1919. dec. 23.

45 VRÚ 1919. jún. 27.; TÓTH Ferenc: Apátfalva. (Száz magyar falu könyvesháza) Budapest, é. n. 32.

147