A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920

A lapok szocializálását megszüntették és visszaállították a proletárdiktatúra előtti címüket. Az előzetesen bemutatandó lapszámokat csak a katonai parancsnokság engedélyével volt szabad sokszorosítani. A román katonai cenzorok éberségét megcsonkított, üresen maradt hasábok sora jelzi. Gyűléseket csak előzetes írásbeli kérelem alapján, a parancsnokság engedélyével lehetett tartani, az egyletek működését további rendelkezésig be kellett szüntetni. Elrendelték a lakosság birtokában lévő összes katonai ruházat beszolgáltatását. Egy-egy darabot csak azok tarthattak meg, akiknek igazoltan nem volt polgári ruhája, katonasapkát viszont senki sem viselhetett.8

A hivatalos ügyek intézése a román katonai parancsnokság rendeletéi és az 1918. évi forradalom előtti magyar törvények értelmében történt, amennyiben azok a megszállás jellegével összeegyeztethetők voltak. Nem hatálytalanították ugyan a kormánybiztos és a Direktórium rendeletéit, intézkedéseit, csupán ha- tálytalaníthatókká nyilvánították következményeikkel együtt.9

A városi hatóság fenntartotta a forradalom után létrehozott, hasznosnak és nélkülözhetetlennek bizonyult népjóléti intézményeket és intézkedéseket. Pénzügyi okokból történt átmeneti szünetelés után ismét megnyíltak a népkonyhák, folytatta működését a hatósági munkaközvetítő hivatal, a Munkások Gyermek- barát Egyesülete, és annak önállóan gazdálkodó kistói kertészete.10 Működött, bár tényleges hatósági jogkörrel már nem bírt a lakásínség szülte lakáshivatal, sőt később a román városkormányzó megsemmisítette a szocializálásból eredő lakásbérleteket is.11

A hatalomtól megfosztott munkásság a gyülekezési jog általános korlátozása folytán elesett erejének meghatározó forrásától, a szervezeti élet lehetőségétől. Május 15-én Posztós Sándor volt direktóriumi tag vezetésével küldöttség járt a román térparancsnokságnál, hogy a szakszervezetek működésére engedélyt kérjenek. Drencea százados szükségesnek tartotta a gyűlések további eltiltását, a szakszervezetek irodái viszont folytathatták működésüket, így fennmaradt a tagokkal való érintkezés.12 A tagdíjak beszedhetők, a segélyek kifizethetők voltak.

A Direktórium működése alatt elszenvedett megaláztatásokért, különösen a munkásság legfőbb bűnének tekintett túszszedésért a polgárság nyílt feljelentésekkel és névtelen levelekkel igyekezett elégtételt venni. A románok őrizetbe vettek és kihallgatás céljából Orosházára kísértek mintegy 20 munkásvezetőt, egy hét múltán azonban valamennyit hazabocsátották, miután az ellenük beadott vádakat a katonai parancsnokság alaptalannak találta.1’ Június

19-én sértetlenül hazaérkezett a szovjetkormány rendeletére elhurcolt túszok

8 VFÚ. Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1919. máj. 8.

9 VFÚ 1919. máj. 8.; CSML HL Főisp. ir. 47/1919.

10 VFÚ 1919. máj. 11, 16, 17, 18, 21., júl. 2.; Magyar Nemzetőr (a továbbiakban: MN), 1919. máj. 22.

11 VRÚ 1919. szept. 2.

12 MN 1919. máj. 17.

13 VRÚ 1919. máj. 27,jún. 6.

141