A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
(kiemelés tőlem - M. I.) férfinek gépfegyverrel történt legyilkolása megtörtént”. Jelentette továbbá, hogy a hadapród „állítólagos kivégzésére vonatkozólag bizonyítékok nincsenek”.100 Figyelemre érdemes bejegyzések találhatók Demkó Pál makói közjegyző naplójában. 1919. július 20-án azt rögzítette, hogy „Hmvásárhelyen a commu- nisták újra kikiáltották a sovjetet. S behívták a vörös sereget, miután a csekély számú román csapatot kiűzték a városból. [...] Itt a román parancsnokság is el volt készülve, hogy éjfélre itt lesz a vörös hadsereg. Sürgősen pakkoltak, minden kocsit elfogtak és trainjüket (trén, katonai szállítóoszlop — M. I.) elindították Aradnak”. Július 22-éről pedig azt írja: „Máig őgyclgett a román train a palotai úton, ma megfordították őket s Makón át Hmvásárhely felé vitték. Rombella városparancsnok is Hmvásárhelyre tette át székhelyét, hol a »lázadás« megtorlását ő vezeti”.101 A pontos nevén Rambela őrnagy esetleges vásárhelyi ténykedésére egyéb utalást nem találtunk. Lejegyezték viszont, hogy július 25-én délelőtt kilenc óra tájban Újváros felől egy páncélautó érkezett a városháza elé, ahonnan fél órával később vezették ki a halálraítélt embereket.102 A napi sajtó, közelebbről Fejérváry József írásai révén hóhérként elhíresült Berényi103, amint arra többen is utaltak, a kivégzés idején a városban tartózkodott.104 A letartóztatását követően őt kihallgató román tisztek nem is az emberéleteket, hanem a lakosság kárára elkövetett rablásokat kérték számon tőle. Mentegetőzése, miszerint „én csak szigorúan nyomoztam, a lopott holmikat megtévedt kíséretem szedte ösz- sze”, ugyanakkor kapott megbízatásra utal.105 Mint ismert, a papok kegyelmi kérvényét azzal utasította el az akkori város- parancsnok, hogy azok számára, akik katonáira fegyvert fogtak, nincs kegyelem.106 A román hadsereg-főparancsnoksághoz is állítólag az a jelentés ment, hogy visszavonuló csapataikat a vásárhelyi nép oldalba támadta, több tisztet felkoncoltak és ennek megtorlásaként végezték ki a felbujtókat.107 Sokat sejtető lehet, hogy a közkórház halottasházából a románok a kivégzés napjának délután1110 CSML HL Hódmezővásárhely város főispánjának ir. 32/1920. 101 DEMKÓ Pál makói kir. közjegyző naplója. Kézirat. Másolata a makói József Attila Múzeumban, az eredeti példány Felletár László (Hódmezővásárhely) tulajdonában. - Nevezett városparancsnok 1919 júniusában Ne hordjunk vörös virágot címmel a Makói Újságon keresztül felhívással fordult az ottani lakosokhoz, mondván, hogy a sokak által a kezükben vagy gomblyukukban hordott vörös virág „szimbolikusnak is értelmezhető, és így könnyen félreérthető”. HALMÁGYl Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.-1920. március 29. Makó, 1985. 332.; HALMÁGYl Pál: Az idegen megszállás = Makó története 1849-től 1920-ig. Makó, 2002. (A továbbiakban: HALMÁGYl 2002.) 536. 102 FH, 1920. júl. 27. 103 Egy „gyöngyszem” a regényírói vénával rendelkező lapszerkesztő tollából: „Berényi László, az álhadnagy maszkjába öltözött hóhér és cinkos pribékje, Nagy Géza”. VRÚ, 1919. aug. 3. 104 LÁSZLÓ 1924. 54.; FH, 1920. júl. 29. 105 MN, 1919. júl. 30. 106 FH, 1920. júl. 29. 107 LÁSZLÓ 1924. 61. 81
