A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
ján temették hat halottjukat a görögkeleti temető katonai sírkertjébe, az unitárius temetőben pedig az előző napon hántolták cl három elesett katonájukat. A kivonuló románok 1920. februárban 17 hadisírt adtak át hivatalosan a vásárhelyi elöljáróságnak. A kétnyelvű hivatalos jegyzőkönyv megfogalmazása szerint, melyet az itteni román csapatok parancsnoka, Constantin Greceanu őrnagy és Soós István polgármester láttak el kézjegyükkel, a sírokban „a vörös hadsereg elleni harczokban elesett (... morti in luptele cu armata Rosie...) tisztek és katonák földi maradványai vagy betegség okából elhaltak vannak elhelyezve”.10s Veszteségeik, aminek aránytalanul súlyos volta rajtaütésszerű támadást is sejtet, július 22. napjával kezdődtek és meghatározóan arra a napra estek. A sírokat maradandó kő fejfával látták el és azokat rendszeresen gondozták, és gondozzák a mai napig is. Ennek ellenére a román veszteségek nem kerültek be a köztudatba. A harcokat követően, és végig a megszállás alatt, amikor ezek még nagyobb érdeklődésre tarthattak volna igényt, érthetően hallgatott róluk propagandájuk, így az annak eszközévé tett sajtó is.108 109 * 111 112 113 A megszállók az ország más településein is követtek el a vásárhelyihez hasonló méretű tömegvérengzést. A sort a szomszédos Csanád megyében lévő Apátfalva nyitotta meg. A túlzott mértékű rekvirálás ellen fellázadt lakosok itt június 23-án megöltek három katonát, és szabályos fegyveres felkelés tört ki. Az erősítéssel visszatérő románok vérfürdőt rendeztek, amelynek 38 civil férfi esett áldozatul, 88 férfit pedig elhurcoltak és hosszabb-rövidebb börtönre ítéltek. Piriéi ezredes, magasabb román parancsnok a történteket katonáinak spontán bosszújaként értékelte."11 Monoron megtorlásként 53 fogoly vöröskatonát lőttek agyon, miután az egyik vörös páncélvonatnak sikerült a román bekerítő gyűrűből Budapest felé kitörnie, és az elfogását megkísérlő román osztag katonái közül kettőt tűzharcban agyonlőtt. Egy másik közlés szerint, amikor augusztus 2-án a páncélvonatra a Monort megszálló román katonák rálőttek, az viszonozta tüzet, és egy román katonát megölt. Megtorlásul a románok elfogtak 53 személyt, főként civileket. A román parancsnok vezette statáriális bíróság ítélete alapján az agyagbányába hajtották és kivégezték őket.1" Július 25-én a visszafoglalt Fegyvemeken román katonák 49 helyi lakost lőttek agyon, amiért valaki orvul lelőtte a turnuszeverini ezred parancsnokát."2 Még 24-én, ugyancsak Jász- Nagykun-Szolnok megye területén, a kunhegyesi határban 13 aratómunkást lövetett agyon egy tanya árokpartján a megszállók parancsnoka."3 Mesterszál108 CSML HL Tan. ir. II. 463/1920. 109 „A románoknak is volt halottjuk” - fogalmazott pl. a sajtó 1930-ban, amikor hírt adott arról, hogy az itt eltemetett Hermann Kisch ifjú hadnagy szülei kikutatták fiuk nyughelyét, és a belügyminisztériumtól engedélyt nyertek a hazaszállítására. Az írás szerint a mártélyi úton, a Tisza közelében a vörösök puskagolyója ölte meg. VRÚ, 1930. febr. 8. no -pÓTI [ perenc: Apátfalva (Száz magyar falu könyvesháza) Budapest, é. n. 32.; HALMÁGYI 2002. 524. 111 FOGARASSY 1988. 46.; Internet: www.monor.hu: A település története. 112 Internet: www.fegyvernek.hu: A nagyközség története. 113 Internet: www.kunhegyes.hu: Évfordulók 2009. 82
