A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944
lomkicsést okozott. Csakúgy, mint Toffler István vegyeskereskedő esetében, akinek Makói országúton lévő üzletét a szintén Baross-tag Lukács Ernő vette át 1942 júliusában.39 A Baross szervezet helyi csoportjai éberen őrködtek az antiszemita intézkedések pontos és következetes végrehajtása felett, nem egy esetben kezdeményeztek, támogattak feljelentéseket zsidók ellen, a legnépszerűbb vádak között a törvények kijátszása, „stróman”-ügyek szerepeltek, de akadt, akit munkaszolgálatra történő behívásra Javasoltak”.40 A feljelentők egy része így akarta az illető vagyonát megszerezni, üzletét kiigényelni, vagy egyszerűen félreállítani a konkurens céget. A kiskunhalasi Baross Szövetség például - egyébként, mint ahogy az ügyben indított vizsgálatokból kiderült, igaztalanul - meggyanúsított egy nem zsidó kereskedő testvérpárt, hogy „strómanok”, és kérte az ottani polgármestert, hogy ne adjon iparengedélyt az illetőknek, és hogy üzletüket inkább juttassa egy Baross-tagnak.41 A hódmezővásárhelyi Baross hasonlóképp kötelességének tartotta felügyelni a gazdasági „őrségváltás” folyamatát, és nem mulasztott el megtorlást kezdeményezni azok ellen, akik - gyanúja szerint - bármilyen módon megkíséreltek kibújni a korlátozó rendelkezések alól. Engelthaller István rövid- és divatáru kereskedő például 1940 októberében kért játék-, illetve különböző textilárukkal történő kereskedésre iparigazolványt, amit az iparhatóság, minthogy a kérelmező a keresztény iparjogosultak jegyzékében szerepelt, nem is tagadott meg tőle. A Baross Szövetség azonban nem hagyta szó nélkül a dolgot, arra hivatkozva, hogy az illető felesége zsidó. Bár olyan rendelkezés, amely megtiltotta volna a zsidó házastárssal élő nem-zsidók számára az iparjogosítvány kiadását, nem létezett, viszont ilyen esetekben ehhez előzetes miniszteri engedélyre volt szükség.42 Az iparhatóság megállapította, hogy a kérelmekhez Engelthaller annak idején nem csatolta a megfelelő okmányokat, jelesül felesége anyakönyvi kivonatait, így történhetett meg a súlyos és kellemetlen tévedés. Az ügyet azonnal felterjesztették az illetékes miniszterhez, az pedig utasította a helyi hatóságot, hogy a szabálytalanul - előzetes engedély nélkül - kiadott iparjogosítványt vonja vissza. Engelthaller hosszadalmas fellebbezési procedúra során próbálta bebizonyítani, hogy a hatóságok jogtalanul jártak el ellene, hiszen zsidó felesége miatt nem tagadhatnák meg tőle az iparjogosítványt, de egyébként is: Engelthaller Istvánná született Lantos Rózsa saját személyében sem volt zsidónak tekintendő, mert bár zsidó szülőktől származott, de még 1932-ben zsidónak nem tekintendő személlyel kötött házasságot és áttért a római katolikus vallásra, a házasságból pedig már keresztény hitfelekezet tagjaiként születtek gyermekek, úgyhogy az 39 Uo. 2784/1943. 40 BRAHAM 1997. 313. 41 SIMK.0 Balázs - VÉGSŐ István: A kiskunhalasi zsidók története 1938 és 1945 között = Tanulmányok a holokausztról III. Szerk. BRAHAM, Randolph L. Budapest, 2004. 211 277. (A továbbiakban: SIMKO-VÉGSŐ 2004.) 225. 42 A 2.700/1940. IpM. sz. rendelet értelmében. 96
