A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944

ügy - ahogy arra Engelthaller rámutatott — már innentől nézve is tárgytalan kellett, hogy legyen. Végül a kereskedelmi és közlekedési miniszter, miután megállapította, hogy az iparigazolványok kiadása iránti kérelem, hacsak nem kifejezetten a törvény kijátszására irányul, az érvényben lévő rendelkezések szerint a házastárs származására való tekintet nélkül bírálandó el, engedélyezte Engelthaller számára az ipargyakorlást43 - nyilván többek csalódására.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a Baross Szövetség az egyébként széleskörű zsidóellenes intézkedésekre rálicitálva szorgalmazta a zsidó kereskedők korlátozását. 1943 februárjában Baross-tagok bejelentést tettek az iparhatósághoz, miszerint tudtukkal a zsidó csemege-, fűszer- és vegyeskereskedők hentesáru forgalmazásával csak hatósági kijelölés alapján foglalkozhatnának, viszont ilyet zsidó voltuk miatt nem kaphatnak. Ennek dacára - mint megállapították - a főútvonalon lévő nagyobb zsidó kereskedők változatlanul árusítanak. Tekintettel pedig arra, hogy - szerintük - ennek következtében a magyar kereskedők csak a legnagyobb nehézséggel tudnak áruhoz jutni, kérték az iparhatóságot, hogy vizsgálják ki az ügyet, és az engedély nélkül árusító zsidó kereskedőket „példásan megbüntetni szíveskedjenek”. Az iparhatóság felkérésére a rendőrkapitányság nyomozást indított, mely során ellenőrizték a főutcán lévő zsidó vegyeskereskedőket, és megállapították, hogy közülük egyedül Sándor Ferenc árul hentesárukat. Bevallása szerint ehhez joga is volt, mert a vonatkozó rendelkezések szerint csak a márkás áruk eladásához kellett kijelölés. A rendőrkapitányság telefonon érdeklődött a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamaránál, ahol megerősítették a kereskedő állítását, de a biztonság kedvéért azért lefoglalta az inkriminált kolbászt, füstölt oldalast és májas hurkát, sürgetve a további eljárást, mivel nagy részük romlandó. Az iparhatóság maga is szakvéleményt kért tehát a kamarától, ahol változatlanul csak azt a felvilágosítást tudták adni, hogy csemegekereskedői iparigazolvány alapján a nem minősített, védjegyes hentesáruk a kérdéses rendelet44 értelmében külön kijelölés nélkül is forgalomba hozhatók, tehát ezt a gyanúsított is szabadon megteheti.45

Nehéz megmondani, hogy amikor Erdei László könyvkereskedő a Baross Szövetség ösztönzésére feljelentette zsidó szakmabelijeit, felháborodását az igazolódni látszó antiszemita előítéletei, vagy az üzleti féltékenység diktálta-e inkább. A panaszbeadványban előadta, hogy a vásárhelyi kereskedők nemzetgazdasági érdekek miatt elhatározták, hogy a belvárosban - az élelmiszerboltokat és a drogistákat kivéve - üzleteiket a téli hónapokban a szokott időnél korábban, 7 óra helyett 6-kor zárják be. Az elgondolást a helyi Baross-tag könyv- és papírkereskedők is magukévá tették, sőt még a kikeresztelkedett özvegy Nemes Árminná is, a két zsidó papír-nagykereskedő, Weisz László és Molnár József viszont nem. Erdeinek sértette az igazságérzetét, hogy „ők ketten továbbra is a

43 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 121/1943. ill. Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 157/1942. - 22963/1942.

44 A 89.200/1942. KM. sz. rendelet.

45 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 1140/1943.

97