A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
meghatározható a temetői nyilvántartás és a megjelölt sírok alapján.79 Az előbbiekből következhet, hogy 6-7 ismeretlen katona oszlásnak indult tetemét kényszerűen visszatemették a feltárt sírgödörbe. A tömegdráma utóélete A Kutasi útfélen elkövetett embermészárlás mind az írott emlékekben, mind a belőlük is táplálkozó népi emlékezetben egyaránt egybefonódott a város felett napokon át valóságos rémuralmat gyakorolt Berényi László nevével. Ebben kétségkívül nagy szerepe volt a sajtónak, amely megjelenése áraként a megszállók igénye szerint elégítette ki az olvasóközönség felfokozott hírigényét. Az ismert körülmények, a román katonai segédlet és a városparancsnok megnyilvánulásai ugyanakkor nem hagyhattak kétséget afelől, hogy „a minden emberi mivoltából kivetkőzött szörnyeteg” csupán eszköz volt megbízói kezében. Ahogyan Barabás István szemléletesen megfogalmazta: „Berényi kivégzése s a velejáró más színpadi jelenet csak az oláh módszer ékes bizonyságai. Berényi és társa kesztyűk voltak, akiket - miután csepegett róluk a piszok és vér - el kellett dobni.” A főbünös állítólag a kihallgatásakor is hangoztatta, hogy a kivégzéseket más parancsára teljesítette, részletesebb vallomást tenni azonban nem kapott lehetőséget.80 Sietve történt kivégzésük előtt őt és bűntársát, az arról szóló híradással ellentétben, valójában meg sem gyóntatták.81 A józan ésszel nem indokolható szörnyű bűncselekményre a társadalom már nemigen talált megfelelő magyarázatot. „Hogy az akkor már békés polgárok életét miért oltotta ki a megszálló hordák golyója, arra csak következtetni lehet” - írta még két évtized távlatából is a világháborús emlékkötet, hozzátéve, hogy „ezt a következtetést semmi más, csak az oláh gyanú, félelem és bosszúérzet indokolja elfogadhatóan”.82 Csupán sejtéseken alapultak azok a nézetek is, melyek szerint Berényi a kommün alatt súlyos sérelmeket szenvedett polgári egyének eszköze volt. Leginkább okot adhatott a kombinációra, hogy a gazdag bor- kereskedő, Weisz Mihály özvegyének a házában lakott, kinek férjét és fiát 1919. április végén a fővárosból leküldött vörös terrorkülönítmény elhurcolta, majd brutálisan meggyilkolta. Egy visszaemlékező szerint az 1920-as években a Kossuth téri „emberpiacon” ácsorgó mezőgazdasági munkások úgy vélekedtek, hogy 79 CSML HL Polgm. ein. ir.: A Hódmezővásárhely város temetőiben található hősi sírok és hadifogoly sírok nyilvántartása 1923. 80 Uo. KIB ir. III. 1/1919. 303/1919.; LÁSZLÓ 1924. 60.; FH, 1920. júl. 29. 81 MN, 1919. aug. 3, 5.; VRÚ, 1919. aug. 5. - A plébániahivatal helyreigazítást kérő levelére megjelent, a román eljárás bírálataként is értékelhető közlemény szerint „amikor a múlt héten ez a hiéna összeterelte a városháza pincéjében a halálra szánt áldozatokat, keresztény létére a lelkésznek megtiltotta, hogy lemenjen a pincébe s a halálra ítélteknek az utolsó lelki vigaszt megadja, holott ez még a legvérengzőbb fenevadak sem akadályozták meg soha a legválságosabb időben sem”. 82 Az 1914-18. évi világháború hódmezővásárhelyi hősi halottainak emlékkönyve. Szerk. B1BÓ Dezső - FEJÉRVÁRY József. Hódmezővásárhely, 1938. Oldalszám nélkül. 77
