A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

sa szerint magyar honos, nagyszebeni illetőségű, 23 éves mészárossegéd volt, a háborúban pedig őrmesterként szolgált a császári és királyi 4. huszárezrednél/’6

Az ítélet végrehajtását ellenőrző tiszt azon bejelentésére, hogy a halálos ítéletet másnap hajtják végre, a tömeg elégedetten oszlott szét. Este fél tíz tájon azonban egy hadnagy vezetésével román katonák jelent meg a rendőrség inspek- ciós szobájában s jelezték, hogy Berényit és Nagyot kivégzik, amihez hatósági segédletet kérnek. Előkerültek az ásók, a fáklyák, és megindult a menet a Népkert felé. A két megroskadt alakot a nyári színkör jobb oldali kőfalához, az oldalbejáró lépcsőjéhez állították, az egyiket jobbról, a másikat balról. Hét—hét katona néhány lépésnyi távolságból célba vette a letérdepeltetett alakokat, és kétszeres (más szerint háromszoros) lövés dördült. Miután a jelenlevő katonaorvos megállapította a halál beálltát, a szétroncsolt tetemeket ideiglenesen a színház közelében földelték el, közegészségügyi szempontból azután egy-két napon belül átvitték azokat a Népkert elhagyott táján, a Népkert szélén lévő kanális mellett ásott sírgödörbe. A parancsnokság kívánságára a kivégzésnél a hatóság és a polgárság képviselői is megjelentek: Gravátz Ferenc rendőrfogalmazó, hat rendőr és kilenc polgári személy. Az utóbbiak arrafelé lakó, gorzsatanyai emberek és közmunkára berendelt, fogatukkal a tó alatt készenlétben tartott lakosok voltak.66 67 A két halálesetet utólag, 1920-ban anyakönyvezték.68

Még július 25-én a Magyar Belügyminisztérium rendőrsége, gróf Teleki Pál külügyminiszter rendelkezésére, a franciák megszállta Szegeden előállította, és őrizetbe vette a románok elől az előző nap átszökött Jaksa Jánost. A volt városi díjnok több vásárhelyi menekült, köztük Kun Béla ex-képviselő előtt „rémhíreket terjesztett” a románok Vásárhelyen elkövetett dolgairól, s az a gyanú is felmerült ellene, hogy 20-án ő vezette be a vörösöket a városba. A Szegedről vett üzenet nyomán az itteni román parancsnokság 30-án átküldte érte Pokomándy Gábor városi rendőrkapitányt, aki a mellé adott két román katonával Jaksát visz- szaszállította Vásárhelyre. A parancsnokság által lefolytatott vizsgálat során az beismerte, hogy tőle kapott puskát Vékony János és Kállai Nagy József, akik fegyveresen ellenálltak a bevonuló csapatoknak. A listát azonban, amelyet állítólag a vörösök részére készített a kivégzendő polgárokról, tisztviselőkről, „nem tudták belőle kiszorítani”.69 További sorsáról már nem jelent meg híradás.

A román katonai parancsnokság engedélyével a Kutasi út mentén kivégzettek hulláit augusztus 6-án a rendőrség exhumáltatta, és eltemetés végett átadta a

66 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919., Polgm. ein. ir. V. 65/1919.-3073/1919.; Az oláh hóhérok kiirtásának évfordulója = VRÚ, 1920. júl. 31.

67 Bűn és bünhődés = MN, 1919. aug. 1, 7.; VRÚ, 1919. aug. 1,2., 1920. aug. 31., 1921. okt. 2.- 1929-ben felröppent a hír, hogy kiássák tetemüket a jeltelen sírból, miután az beleesik a partfürdő építkezési területébe, és csontjaikat máshol fogják elföldelni, koponyáikat azonban tanulmányozás végett az Országos Bűnügyi Múzeumnak adományozza a város. VÚ, 1929. máj. 9. - A vásárhelyi csatát felidéző Fejérváry 1943-ban még azt írta, hogy „a két hóhér ma is ott van elásva a strand népkerti belső kerítése alatt”. VRÚ, 1943. júl. 25.

68 HAK: Halotti anyakönyv 517, 518/1920.

69 MOL K. 32.; VRÚ, 1919. júl. 29., 31., aug. 2„ 3.; MN, 1919. aug. 2.

74