A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

hozzátartozóknak. A kihantolásnál csupán az eltemetett egyének hozzátartozói jelenhettek meg a rendőrhatóságtól nyert engedély alapján. Az előzetes híradások rendre 49-50 áldozatot említettek („49 véres tetem”, „49 ártatlan, meg nem hallgatott áldozat”, „Berényi hóhér keze által legyilkolt 49 ember”, „ötvenszeres gyilkos” stb.), de mindössze 35 személye volt bizonyos.70

A szomorú aktus a hajnali hűvössel vette kezdetét, a 20 kocsiból álló menet negyed öt körül fordult be Nagy Dezső doktor tanyájának dűlőjére. A hozzátartozók fekete gyűrűjétől övezett sírhalom a tanyaépülettől alig 100-150 lépésre volt, attól néhány méterre pedig, a fejlődő kukoricavetés közvetlen tövében, a még véráztatta vesztőhely. Az exhumálást és agnoszkálást Privitzer József rendőrtiszt vezette, a dombot Kardos Ignác temetkezési vállalkozó emberei takarították el. Szappanos Mihály városi tiszti főorvos és egy tiszti orvos irányításával sorra emelték ki a már oszlásnak indult tetemeket. Ezeket karbolos oldattal fecskendezték be, mielőtt megtekintették a hozzátartozók. Jelen volt még egy polgári biztos, egy rendőrtisztviselő és újságírók, továbbá 10 rendőr és 20 tagú román katonai segédlet. A tömegsírtól távol, mintegy fél kilométerre ásták el a csalásért, lopásért és rablásért többszörösen büntetett Vékony János tetemét. Állítólag a saját kérésére állították külön, miután azt mondta, hogy ő bűnös, tolvaj volt, nem érdemesíthető arra, hogy a többivel legyen. Más közlés szerint azt mondta, hogy őt ne temessék az ártatlanok közé. Nagy Varga István tarlóján lőtték agyon, és a kukoricában földelték el. A felismertek nevét és adatait lajstromba vették, és koporsóba helyezve kocsira rakták. Az eljárás ismertetett menete szerint az ismeretleneket a város költségén, előzetes személyleírások és fényképfelvételek készítése után helyezik végső nyugalomra.71

A város történelmében példa nélkül álló tömegmészárlás valójában 56 életet követelt. Köztük 46 azonosított vásárhelyi férfi volt. Életkoránál fogva és az ismert adatok szerint is legtöbbjük megjárta a világháborút, többen hadifogságból kerültek elő. Kilenc férfi kilétét nem lehetett megállapítani, őket az itteni harcokban fogságba esett vöröskatonaként könyvelték el. A helybeli áldozatok 16-62 évesek voltak, a kiszámított átlagéletkoruk 34 esztendő. Jobbára vagyontalan földművesek, iparos és kereskedő segédek, miképp már a korabeli híradás is minősítette őket, valamennyien proletárok. Némi vagyonnal mindössze 15 rendelkezett. Ez ház vagy tanya volt, esetenként csak felerészben, közülük 9 személynek volt némi földje 200 négyszögöl és 4 kishold között.72 Alig négyen - Szűcs Péter földműves, Kis Lajos borbély, Bang Péter közigazgatási fertőtlenítő és Szilágyi Albert napszámos - voltak tagjai a proletárhatalom valamely szervének, esetükben a 124 tagú városi szovjetnek. A 62 évet élt Szilágyi Albertról napokon belül a sajtó is megemlékezett, méltatva az idős szocialista szélsőségek70VRÚ, 1919. aug. 1,3.; MN, 1919. aug. 5.

71 CSML HL K.IB ir. III. 1/1919.-303/1919.; VRÚ, 1919. aug. 3, 5.; MN, 1919. aug. 1,5, 7, 8.

72 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919. Közli: GAÁL 1969. 531-534. A helybeli áldozatok személyi adataira bővebben ld. MAKÓ 2004.

75