A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

ban, szakavatott furfanggal, hamis igazolványok útján a helyben állomásozó román parancsnokságot tévútra vezették. ...mivel az itteni parancsnokság is hadműveletekkel lévén elfoglalva, nem fordíthatott nagyobb figyelmet e két sarlatán munkájára”. Az ideiglenes városparancsnok, a hosszú hajú főhadnagy is eltűnt a városból. A frontról visszaérkező csapattisztek, így különösen Apostoliu őrnagy, akit még májusban neveztek ki az itteni csapatok parancsnokának, már hitelesen léphettek fel a leleplező és igazságosztó szerepkörben. A készséges sajtó sietett is kinyilvánítani, hogy „a vásárhelyi közönség köszönettel tartozik a tisztikarnak, mely ettől a banditától egyheti kalózkodás után megszabadította”.64

Berényit 29-én tartóztatták le. Tiszti jelvényét leszaggatták, és levitték a városházi pince egyik lakrészébe. Összeverve délben négy román katona a karján, fekvő helyzetben kihallgatásra a rendőrfőkapitány szobájába szállította. Ott a földön vonaglott, azonban az előhívott orvos megállapította, hogy csupán szimulálja az epilepsziás rohamot. Amikor talpra állt, a lakásáról és menyasszonyától már előbb felhordott rablott holmikra mutatva az egyik román tiszt megkérdezte, hogy miért tette ezt. Erre ismét elvetette magát, és görcsösen hánykódott. Később szembesítették a már ott lévő Nagy Gézával, állítólag egymásra igyekeztek hárítani mindent. Berényit az ott levő román katonatisztek megkötözték, kegyetlenül megverték és bűntársával együtt ismét börtönbe vitették.65

Másnap a kivégzettek hozzátartozói ellepték a rendőrség folyosóit, és hangosan követelték „a két pribék” kivégzését. Este hét óra után szuronyos katonák megkötözve felhozták a Kossuth térre, s az ott hemzsegő tömeg által formált gyűrű közepén a lábukról lekapván a kövezetre fektették és megbotozták őket. A felborzolt hajú, több sebből vérző Berényire 70, majd Nagyra, akinek testén szintén meglátszottak a letartóztatás nyomai, 50 (más közlés szerint 25) ütést mért le a szintén renegát „izmos Dressier”. Az 1919. május 12-től a megszálló csapatok parancsnokságának szolgálatában álló Dressier Gyula a saját bemondárosba hurcolt vásárhelyi túszoknak. A Szegedi Ügyvédi Kamara előtt 1923-ban tartott fegyelmi tárgyalásán a tanúk azt vallották, hogy Berényi parancsnok-helyettesnek nevezte ki, és az erről szóló írást át is vette a városházán. VRÚ, 1923. júl. 15.

64 VRÚ, 1919. júl. 30. - Az előbbinek ellentmondó másik híradás szerint Berényi, amikor a főparancsnokság tisztjei elővették, nem tudott felmutatni okmányokat a megbízatásáról. - Letartóztatták a köpenicki álhadnagyot = MN, 1919. júl. 30.

65 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919.; VRÚ, MN, 1919. júl. 30. - Menyasszonyától egy ezüst kazettát vittek fel, tele aranyórákkal, láncokkal, briliánsgyűrűkkel és karperecekkel, körülbelül 60-70 ezer korona értékben. A tőle felhordott holmik között volt civil ruha, katonaruha, pokrócok, perzsaszőnyeg, különféle bőrök, vásznak, gramofon, fényképezőgép, ezüstfogantyús lovaglópálca, fényképészeti felszerelések, csizmák, cipők, zsebkendők, törülközők, bundák, selyemkendők stb., ezeket igazolt tulajdonosaik átvehették a rendőrségen. A megrablottak között volt Ernyei István, Mester Karola és Katona Sándor tanácsnok személyében volt főgimnáziumi tanár, színésznő, sőt városi főtisztviselő is. A fejlemények láttán felbátorodott károsultak nap-nap után tömegesen jelentkeztek. Rengeteg érték azonban nem került elő, amit hivatalosan azzal magyaráztak, hogy Berényinek több raktárhelyisége lehetett, ezzel mintegy áthárítva rá a román katonaság által elkövetett fosztogatásokat is. VRÚ, 1919. júl. 30., aug. 2, 3.

73