A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
22-én „Berényi László román hadnagy elfogatta, a pinczébe záratta, nagyon elverette s egy öltözet jó ruháját letépte róla, egy pár új czipöjét levettette a lábáról, azonkívül még 80 korona készpénzét is elvette. Két nap két éjjel bezárva tartotta, folyton ütötték és verték úgy annyira, hogy mikor édes anyja könyörgésére 1000 koronáért elbocsátotta, nagyon beteg lett, úgy hogy orvosi gyógykezelésre szorult, és még mai napig sem gyógyult meg teljesen, dolgozni sem tud még csak keveset.” Ifj. Misán Dávidot (Simonyi u. 7.) 23-án Berényi katonái megfogták, két napig fogva tartották, kirabolták és megverték, elvették cipőjét, kabátját és kalapját, összes kára a 2500 korona gyógykezelési költséggel 4800 koronát tett ki.44 A Tisza partjáról ment fel a faluba Szabó Mihály mártélyi halász, amikor az ott elvonuló románok őt is elhajtották géppuskát vinni, mikor pedig a városba értek, Berényi tette rá a kezét.45 Az idős szocialistát, Szilágyi Albertet (Királyszék u. 20.) a reggeli mellől hurcolták el. Papp István egy rokona tehenét hajtotta a tanyáról a Kert u. 1. szám alá, és amikor kilépett a kapun, elfogták.46 A románok — a saját elmondása szerint besúgás alapján mint nem megbízható személyt - az Egressy utcai szülői háznál keresték Vígh Sámuelt. O közben már elnősült a Pál utcába, erre elvitték, majd kivégezték apját és unokaöccsét. Vígh 1906-ban lett szakszervezeti tag. 1919-ben tért haza a világháborúból, mint hadifogoly Oroszországban belépett a vörös gárdába és a bolsevik pártba is. „Mindig olyan voltam, mint a tűz” - vallotta magáról. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, bár még csak háromnapos házas volt, elment vörös zászlót keríteni, melyet azután kitűztek a városházára.47 Posztós Sándorért 24-én reggel jött Berényi nagy kísérettel. A Szent László u. 1. szám alatt, a munkások fogyasztási szövetkezetének a házában laktak, annak volt az üzletvezetője. Velük szemben a másik sarkon volt egy fényképész család, a csehek által megszállt Kassáról jött és rövid ideig Vásárhelyen letelepedett Csemiék. Posztóst a hadnagy megkötöztette, és hatodmagával a fényképész üzletével szemben a Teleki utca középére állíttatta, leállítva minden forgalmat. Akkor mellé lovagolt, és lovagló ostorát megsuhogtatva jelt adott a felvétel elkészítésére. A rendőrségi fogdába kísért munkásvezetőt levetkőztették, elvették tőle zsebóráját is, s egy piszkos mundért adtak rá.48 44 CSML HL Tan. ir. II. 1520/1919. 45 VRÚ, 1929. ápr. 7. 46 Csongrád Megyei Hírlap (a továbbiakban: CSMH), Vásárhelyi kiadás, 1988. márc. 21. 47 VÍGH Sámuel: Élettörténetem. 1978. CSML HL Kéziratok gyűjteménye. 48 POSZTOS Jusztina: Beszámoló a Szocializmus indulásáról, fejlesztéséről [...] Hódmezővásárhelyen. Posztós Sándor veteránharcos, földmunkás életéből. Hódmezővásárhely, 1962. CSML HL Kéziratok gyűjteménye. (A továbbiakban: POSZTOS 1962.) - Cserni István rokkant katona (született Kassán, 1900. dec. 12-én Cserni István és Gergár Klára szülőktől) Fácán u. 15. szám alatti lakos 1919. áprilisban fényképész iparigazolványt kapott, bár képesítését az idő szerint igazolni nem tudta. 1922 decemberében ipara szüneteltetését jelentette be. Az apa Vásárhelyen nyilatkozott: beleegyezik abba, hogy fia mint fényképész önálló ipart űzzön. CSML HL Tan. ir.: VIII. ügyosztály iratai 442/1922. 68
