A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
hírlapíró: „hatalma első napjaiban mint őrmestert láttam, másnap már tiszthelyettes volt, harmadnap már mint hadnagy intézkedett egy Cézárt megszégyenítő módon. Szúrós tekintetével többször végignézett rajtam, egyszer, mikor a külterületre szóló igazolványokat osztottam ki, lelökött a lépcsőről”.41 Berényi és társa napokon át rettegésben tartotta a lakosságot, amerre elhaladtak, az emberek félve húzódtak be házaikba. Végigrabolták a várost, fegyverrel a kézben pénzt és értékeket zsaroltak ki. Román segédlettel személyesen, vagy kiküldött járőrrel sorra tartóztattak le, és megbotozás, megpofozás után hurcoltak fel embereket a városházára, állítólag azért, mert a román katonaságra fegyvert fogtak, vagy mert kommunisták voltak. A Berényinek tulajdonított listán legnagyobbrészt a proletárdiktatúra alatt exponált munkásvezetök nevei szerepeltek, ezek azonban Posztós Sándor volt direktóriumi tag kivételével már korábban elhagyták a várost. Váltságdíj ellenében Berényi többeket utóbb elengedett. Be- súgások, aljas bosszú alapján többen is kerültek a listára.42 A behurcoltakat a városi székház pincéjében levő rendőrségi fogdában helyezték el. A román katonák megfosztották őket minden értékesebb ruhadarabjuktól, és „megkezdődött minden emberi képzeletet felülmúló, vadállatias kegyetlenséggel való kínzásuk. Öklökkel, korbáccsal, botokkal dolgoztak a durva lelkű barbár katonák. Összetört tagokkal, rettenetes kínok között, a fogház vérrel áztatott földjén fetrengtek a felismerhetetlenségig összevert áldozatok.”43 A román kártételek 1921 tavaszán elvégzett összeírásakor felvett jegyzőkönyvek konkrét példákkal szolgálnak a fentiekre. Kocsis Sándor 46 éves vásári mutatványos (Róka u. 35.) július 24-i letartóztatásában közreműködött Berényi, Nagy Géza és egy román katona. Apja brutális elhurcolását és anyja véresre verését látván 14 éves lányuk erős szívbajt kapott. Elraboltak tőlük 2300 koronát is. Az utóbb számos sorstársával segélyezésért folyamodó özvegy azt nyilatkozta, hogy férje az „1918. októberi forradalom után hazajőve semmiféle szociális mozgalomban, sem pedig agitációban nem vett részt”. Tóth Sándor 46 éves napszámost - ki pedig „sem vörös katona, sem komminista nem volt” - 23-24-én mártélyi lakásáról (Tanya 2692.) hurcolta el több román katona. Azok kitörtek nyolc ablaküveget és elraboltak egy borotvát, egy ollót, valamint 14 korona készpénzt. Nagy Pál földművest (Damjanich u. 17.) Szűcs Imrét (Klauzál u. 88.) 41 VRÚ, 1920. aug. 31.; MN, 1919. aug. 1. 42 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919.; 30/1920.; LÁSZLÓ 1924. 59.; A vásárhelyi Szamuelly = VRÚ, 1919. júl. 30. - Az államrendőrség vásárhelyi főkapitánysága szándékos emberölés bűntettében való bűnrészesség alapos gyanúja miatt 1920 őszén letartóztatta Pollák Sándor fa- és mészke- reskedőt. Az eljárás a Kutasi úton kivégzett Nagy Sándor 35 éves napszámos hozzátartozóinak panasza folytán indult. A városban már korábban suttogtak arról, hogy Pollák ezer koronát fizetett Berényinek, hogy tegye ártalmatlanná kortyogói földszomszédját, akivel villongásban élt, és az a proletárdiktatúra idején állítólag meg is fenyegette őt. Tanúk voltak arra, hogy július 24-én, az elfogatás napján Berényi együtt járt kint a Kortyogóban Pollákkal. Őt végül bizonyítékok hiányában felmentették. VRU, 1920. okt. 31., 1921. aug. 3.; Vásárhelyi Újság (a továbbiakban: VÚ), 1921. dec. 4. 43 LÁSZLÓ 1924. 59. 67
