A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

hogy a munkásság a polgársággal erkölcsi és anyagi felelősség mellett, s egyenlő számban vesz részt a közügyek intézésében.19

A munkásotthon előtt összeverődött, a vörösök bevonulásával felbiztatott tömegnek fegyvereket osztogattak. A bőrrekvirálások kapcsán kereskedőktől pénzt kizsarolt, és ezért a városházáról menesztett Jaksa János, aki az érkező vöröskatonákat is kalauzolta, feltörette a rendőrség szobáját, ahová a románoktól elszedctt puskákat (szám szerint 14 darabot) zárták el. Előkerültek be nem szolgáltatott régi katonai fegyverek is. A lumpen elemekkel felhígult, megittasult tömegből éles oláh-, de főként burzsujellenes kijelentések hangzottak el.20

A megszállók visszatérése és a mártélyi csata

A vörös offenzíva gyorsan kifulladt, és az erdélyi román hadsereg 21-én általános ellentámadásba ment át. Hatalmas erőket vonultattak fel, így támadásra rendelték a déli csoport mindkét hadosztályát: a Tisza vonaláról visszavont 18. erdélyi hadosztály mellett a csoporttartalékként Békéscsaba térségében elhelyezett

1. vadászhadosztály ezredéit is. A nép körében elterjedt, és magát még sokáig tartó mendemonda szerint a vásárhelyi gazdák (más közlés szerint a jómódú polgárok) utána üzentek a románoknak, hogy a városban nem tartózkodik számottevő erő, sőt 70 koronát fizettek minden román katonának, csak jöjjenek.21 22 Mindez, különösen a hadműveleti összefüggések ismeretében, természetesen nem lehet több, mint a társadalmi osztályok között a forradalmi időkben kiéleződött ellentét lenyomata.

A történtek első évfordulóján a sajtó ekként anekdotázott: 21-én délután hat óra tájban, amikor „egy szakasz vörös martalóc hüsölt a városháza udvarán”, bent a rendőrségi inspekciós szobában megcsörrent a főkapitány telefonkészüléke. A telefonáló Körösztös elvtársként mutatkozott be Budapestről, és azonnal valamelyik elvtársat kérte. Szóltak is az ott jövő-menő Takács Ferencnek, akinek szájába az írás a következőket adta: „A városban csak egy szakasz van bent. A csapat Mártély alatt táboroz. Egy géppuskás osztag kint van a makói vámkapunál. Az oláhoktól elvett puskákkal vagy húsz emberünk is ott van. A munkásság talpon. A városban rend van. A munkás- és katonatanács estére a Szarvasban gyűlést tart, ott határozunk, hogy a direktórium átveszi-e újra a városban az igazgatást. A városparancsnok én vagyok”. A történet folytatásában másnap délelőtt, az előbbi helyiségben, egy román főhadnagy tökéletes magyarsággal azzal hencegett a rendőrtisztviselőknek, hogy ő volt Körösztös elvtárs.“

19 CSML HL Hódmezővásárhely Város Közigazgatási Bizottságának iratai (a továbbiakban: KIB ir.) III. 14/1924., Tan. ir. 11.3484/1919.

20 MOL K 32.; VRÚ, 1919. júl. 31., aug. 3.; A város rémnapjaiból. = Friss Hírek (a továbbiakban: FH), 1920. júl. 21,22.

21 FH, 1920. aug. 4.; TAKÁCS Ferencné: Takács Ferenc életrajza. Hódmezővásárhely, 1980. CSML HL Kéziratok gyűjteménye. (A továbbiakban: TAKÁCS 1980.)

22 VRÚ, 1920. júl. 20.

61