A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ

Zante kikötőjébe. Bármerre tekintek sápadt arcú, erőltetett mosolyú embereket látok. Naville híres genfi tudós, ki ásatásokat végeztetni utazik Egyiptomba, mondotta, 15 ízben tette már meg ezt az utat, de ilyen vihart még nem látott.

Szombaton reggel, bár a vihar még dühöngött, a hajó tovább indult. Kiülve a fedélzetre néma önmegadással néztem a házmagasságú hullámokat, melyek jobb ügyhöz méltó buzgalommal ostromolták a hajót, és csipkés tarajaikkal nyaldosták végig a bordákat, míg a széltől elporlasztott habjai átsöpörték a fedélzetet. E közben a hajó hullámhegyről hullámvölgybe meg vissza, mint kicsi deszkaszál himbálódzott, orrával hol az ég felé emelkedve, hol meg orrát a zúgó, ordító habokba fúrta. Görögország legnyugatibb félszigetét kerülte meg a hajó. Feltűnt szürke falaival a félsziget csúcsán épült Chiesa la Pieta, a kegyelet és a megbékélés temploma. Sehol sem tudták volna a magány és béke emlékezetét alkalmasabb helyen eszünkbe juttatni, mint az elhagyott, örök vihartól nyaldosott szirtfokon. A felkorbácsolt tenger, melynek ismeretlen csodái fölött hajónk őrült táncot jár. Óriási habtorlaszokkal igyekezett ledönteni e fokot, de a szürke templom rendületlenül áll s fenséges nyugalmának láttára a mi lelkünk is nekibátorodott. Ezután a híres tengeri ütközet színpada Navarin került a szemünk elé, kicsi erősségével, majd a hatalmas Taygetus büszke ormai gyönyörködtették szemünket, s feledtették a hajó kétségbeesett hánykolódását. Itt volt a legviharosabb pont is. Matapan vörös mészkőből álló hegyfoka Európa legdélibb pontja. Láttuk még Cerigo szigetét is, de lassan leszállt az éj a háborgó tengerre s felgyulladt Matapan hegyfokán a világítótorony változó lángja. Erősen hintázó ágyunkba kapaszkodva aludtunk el, avval a reménnyel, hogy reggelre túl leszünk Kréta szigetén s két napon át csak eget és tengert fogunk látni. Vasárnap hajnalra megszűnt a vihar és hajónk teljes gőzzel szelte a tengert Alexandria felé. A lecsendesedett hullámok hátán biztos kéztől vezetve, nyugodtan haladt hajónk s édes, üdítő álom után, hétfőn kora hajnalban megpillantottuk Thaurus hatalmas világítótornyát, s 7 órakor kiléptünk Afrika földjére.

A kiszállás nehézségeit leküzdve, egyenesen a kairói vonat pályaudvarára hajtattunk s a 9 órakor induló vonattal átszáguldottunk a kiterített zöld legyezőhöz hasonló Deltán, az egész világ legkövérebb talaján, mely a szent Nílus folyó iszapjából képződött. Szokatlanul nagy hideg miatt a plaideknek jó hasznát vettük. A szeles, esős idő szokatlan Egyiptomban.

Rohanó vonatunkból megállapíthattuk, hogy a piszkos, undorító szagú fellahok rendkívül ügyesen tudják a földet kihasználni, a falvaik romhalmaznak látszanak, templomok, kastélyok. Minden omladozó, düledező, mint korhadt s düledező egész állami szervezetük is. Majd feltűnnek a gúlák, mint légben függő cukorsüvegek, később élesednek körvonalaik s Kalyubnál már egész nagyságukban állanak előttünk a hatezer év óriás emlékei, megsemmisíthetetlen temetői a hatalmas Fáraóknak. Nagy idők nagy tanúi!

Január 14-én, kedden délután tesszük lábunkat ki a mohamedán élet egyik legfontosabb pontján, Kairóban, Egyiptom fővárosában. Ezen város képének vázolására is képtelennek érzem egyenlőre magam, midőn a csodás, bizarr s eddig csak mesékből, álmokból ismert dolgok, pl. a phylaesi Isis istennő temploma zavarják meg eddigi fogalmainkat. Idő kell hozzá s zavartalan nyugalom, hogy a visszaemlékezés által érthető képpé alakuljanak össze e képzeletünket meghaladó dolgok. Kairó egy óriási panoráma, melyet mi 8 nap alatt néztünk végig, de mennyi maradt megtekintetlenül. Vasárnap az ős Memphist, a Fáraók világhírű városának bámulatba ejtő romjait csodáljuk, s különös áhítattal nézzük a legnagyobb Fáraók egyikének, a nagy Ramsesnek óriási fekvő szobrát, a mai kor technikája még arra sem mer vállalkozni, hogy az iszapból és romok alól ki388