A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ

szorítva, egész Miskolc városán végigfolyik. Lebámultunk piszkos, rohanó árjába. Milyen más ez a patak fenn a Bükkben, amikor mint forrás üdén, kristályosán, virágok közt előbuzog a hegy mész kősziklájából. Meredek út vitt fel Miskolc építészetének legrégibb emlékéhez, az avasi templomhoz. Végiggondoltuk Miskolc történetét. A tatárokkal innen nem messze a Mohi pusztán vívott szerencsétlen ütközet után elpusztult. Szenvedett cseh rablók támadásaitól. Meggyötörték az 1. Ferdinánd és Szapolyai János alatti pártviszályok. A törökvilágban s a kuruc-labanc időkben többször fölégették. Érték elemi csapások, tűzvészek, árvizek. Egyedül ezt a templomot hagyták vissza a régibb évszázadok. Úgy tartják, hogy a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején épült. Valószínűleg többször leégett és újraépítették. Egy ilyen leégés után emelték a külön harangtomyot. Eredetileg a katholikusok temploma volt, de a XVI. században egész Miskolc s vele együtt a templom is református hitre tért. Kinyittattuk s megnéztük belsejét. Végigfuttattuk szemünket a gótikus íveken, megpihentettük a falfestmények maradványain s végigsétáltattuk a szószék mögötti renessaince ízlésű papiszék berakásos díszítésein.

Innen a templom melletti temetőbe mentünk, [...] felkerestük Tompa Mihály édesatyjának a sírját, Latabár Endre színész sírboltját és nagynehezen megtaláltuk egy másik színész földbesüllyesztett sírkövét is. Leolvasni már nem tudtuk, de az öreg sírásó elmondta, hogy mi a felírása:

Leküzdve az élet ezer viszályait,

A 82 éves Rátz Sándor hamvad itt,

Ki vándor pályáján 50 évig jár a.

Mint színész, értelem s műveltség javára.

Legördült a függöny, a taps elenyészett,

Diadalt ünnepelt rajta az enyészet.

Fönn az Avas tetőn legelőbb a kilátást élveztük, s aztán tájékozódtunk a város felett. A fehér betonráccsal szegett, lócákkal ellátott, rózsával futtatott, kedves, levegős teraszok kiválóan alkalmasak erre. Az egyik pontról a város, a másikról a Bükk és a vasgyár szemlélhetők jobban. Szépen láttuk, hogy fekszik a város a Sajó völgy lapjának nyugati szélén s a Szinva völgyében, három oldalról a Bükk előhegyei közé keretezve. Megérthettük miért fejlődött naggyá, a Sajóvölgy kapuja a hegyvidék és Alföld találkozó helyén. Az ilyen helyen élénk a forgalom, a kereskedelem, gyors a település. De ez nem minden. Miskolc iparváros is. Ide látszanak a gyárkémények s a diósgyőri vasgyár egymaga is egész rendszere már a gyáraknak. Bizony a sajóvölgyi széntelepek közelsége nélkül bajos volna ezt megmagyarázni. De lakott volt a táj már az ősidőkben is. Hazánkban itt a Bükk hegységben találták meg először a jégkorszakbeli ősember kőszerszámait. A Bükk ősvadona és mészkőbarlangjai különös előnyöket jelentettek félállati életmódjához.

Talán épp ezen a helyen állott meg ezer évekkel ezelőtt, valamelyik verő fényes nyári reggelen, egy ilyen alacsony homlokú, bozontos szemöldökű, széles orrú, előrenyúló, hatalmas állkapcsú ősünk. Tompán döngött a föld, ahogy közeledett. Recsegtek-ropogtak az őserdő fái, mikor rettentő mellével végigcsörtetett közöttünk. Izmos karjában hatalmas dorongot tartott, megrázta bozontos üstökét, megcsattogtatta fogait s vérfuttatásos éles szemeivel végig nyilazott a völgy felett. Pitymallatkor indult. A Bükk valamelyik sziklaodvából, lehet, hogy épp a Szeleta barlangból jött, hegyeken-völgyeken, úttalan utakon, rejtett ösvényeken. Mamutot hajszolt vagy barlangi medvét? Vagy tán tűzkőért

378