A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
jött az Avas oldalára, hogy szerszámokat és fegyvert készítsen ahhoz a rettenetes küzdelemhez, melyet megélhetéséért szinte éjjel-nappal folytatnia kellett?... Az Avas tetőről 234 méter tengerszín feletti magasságból ilyen volt a kilátás a múltra és jövőre. Leérve a Széchenyi utcára, vigyázni kellett, autóra, kocsira, kerékpárra, mikor áthaladtunk a Városház téren. De azért észrevettük azt a kis virágszőnyeges szépségszigetet, amelyet odavarázsoltak a tér közepére, a kőkockák közé, a három oldalról jövő forgalom hullám ostromába. A Szemere kertbe igyekeztünk, hogy egy percig szembenézzünk az 1848,-i magyar kormány belügyminiszterének, Szemere Bertalannak nyugodt tekintetű szobrával, melyet ugyancsak a Kossuth szobor művésze alkotott. Innen a Lutheránus udvaron áthaladva a városi zenede új, barokk stílusú palotáját néztük meg kívül és belül. A hangversenyterem hajlékony barokk vonalaival s lágy színeivel mindjárt belépésünkkor az itteni zeneünnepek intim hangulatát lehelte ránk. A múzeumban Leszih Andor igazgató úr meleg szívességgel tárta elénk múzeumának minden gazdagságát. Láttuk összehordva a bükki ősember kultúrák feltárt maradványait az egymásra következő korok sorrendjében. Az igazgató úr szemléletes előadása nyomán, filmszerüleg peregtek le előttünk az ősember életviszonyainak, életmódjának s előbb csak célszerűségre, később már formaszépségre is törekvő szerszámkészítésének egymást követő változásai. További múzeumi sétánk egyházi és ipartörténeti emlékek, régi fegyverek, érmek és várostörténeti emlékek között vitt, Lévay Józsefnek, a »Mikes« és a »Szüretünk« költőjének emlékszobája mellett s a képtáron át a miskolci tízes honvédek múzeumába. A természetrajzi és őslénytani termeken áthaladva, futó pillantást vetve jobbra is, balra is. Alig láttuk meg a barokkstílusú kéttornyú mindszenti templomot. Már a Népkertet kellett néznünk, majd az Erzsébet kórházat. Aztán szembejött a szabadtermészet ezer szépsége s oldalról fölénk indított a kis Hejőcsajegenyés panorámája, a kanyargó erdei vasút képe, kőzúzó, téglagyár, kőfejtő látványa. Talán két órát töltöttünk a fürdőn. Állítják, hogy szénsavas, vasas, radioaktív hévvize reumát, csúzt és más betegségét gyógyít. Mi csak azt éreztük, hogy az egész hely olyan szelíd, csöndes és meghitt, hogy szinte magához öleli az embert. Ebéd Miskolcon. Ebéd után míg autóbuszunk előállott, fölkerestük volna a híres csizmadiaszínt, a csizmadiák városának e különlegességét - de autógarázst találtunk a helyén. Megnéztük még a református gimnáziumot kívül és belül, és felkerestük Miskolc Velencéjét, vagyis a városnak azt a Szinva-parti részét, hol a házak falai egyenesen a vízmederből emelkednek ki, a venéziai lagúnák hangulatát keltve. Gyorsan röpített Lillafüred felé az autóbusz bennünket. Feltűnt Diósgyőr s kibontakoztak várának tornyos romjai. A várat és a várost régebben Nagygyőmek hívták, csak a XIII. században adták a Diósgyőr nevet, a környék nagy dióterméséről. Láttunk is diófát a községben eleget. Ha nem ismertük volna, ezek bizonyára elmesélték volna Tompa mondáját Diós Pálnak, a bükki vadásznak, különös álmáról s a kivágott ősi diófa alatt lelt sok-sok drága kincsről. Néhány perc múltán a romok tövén voltunk. A tornyokról régi büszke századok tekintettek le ránk. Nagy Lajostól kezdve királyok és királyasz- szonyok udvartartása ragyogott itt. A bércek Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás vadászkürtjének rivalgásától visszhangoztak. Egy pillantást vetettünk az erdőgondnoki lakás udvarán álló hatalmas törökmogyoró fára, melyről a hagyomány azt tartja, hogy Nagy Lajos leánya, Mária ültette itt a vár tövében. Az óriás fa ma már haldoklik. Minden esztendőben kevesebb ágain a zöld lomb meg a remény. Elrohanva a pálosok volt kolostora mellett, amelyben az erdőhivatal székel most, máris a hámori völgy szelíd kanyarulatain siklottunk tova. Megjelent a völgyfenéken 379