A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
módon vették igénybe idegzetünket a látottak. Egy pillantást vetettünk még észak felé. A távoli ködből szelíden csillámló zöld réteket szegélyező havasok látványa megnyugtatta lelkünket s sietve menekültünk vissza édesanyánk keblére, kedves, zöld, szilárd földünkre.” A fenséges Vezúv Tornyai János festőművészt is lenyűgözte, aki 1900-ban tett utazása során írta útibeszámolójának befejezéseként „...aki nem tud imádkozni az a Vezúv- ra menjen. Én nagyon átéreztem a régi görögök és rómaiak hitének igaz és szép voltát s megértettem a mai olaszok, különösen a délvidéki olaszok bigottságát. Ezért nem találok semmi különöset, hogy Pompéji lakói amaz iszonyatos percben, mikor már hiába ostromolták az eget imádságaikkal, végső kétségbeesésökben annak gyónták meg halálos bűneiket, akit előtaláltak. Halálos ellenség esetleg halálos ellenségnek...” Iíj. Plinius Tacitushoz írott levelében a Vezúvnak Kr. u. 79-ben történt kitörése alkalmával hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. „Egy fekete s borzasztó felhőből tüzes kígyódzó láng tört ki hosszú vonalakban, hasonlítva a villámhoz, csakhogy sokkal nagyobb volt. [...] Már reánk esik a hamu, ámbár nem nagy mennyiségben. Visszanézek, s fekete füstöt látok mögöttünk, mely utánunk hömpölygőit mint a vad ár. Térjünk le a földútról, mondám, addig amíg valami keveset látunk, nehogy eltiporjon bennünket a tömeg, mely sarkunkban van. Alig tértünk le, midőn a sötétség bekövetkezett, nem olyan mint felhős vagy hold nélküli éjjelen, hanem mint valamely szobában, melyben minden nyílás elzárva, minden világ kioltva van. Egyebet nem hallottunk, mint az asszonyok jajgatását, a gyermekek sírását s a férfiak kiabálását: némelyek gyermekeiket hívták, mások szülőiket, mások férjüket, s egymásra csak a hangról ismertek. Egyik saját sorsa, másik a családjáé miatt jajgatott: némelyik halni kívánt a halál miatti félelméből, mások az istenek felé emelték kezeiket, de a nagyobb rész azt képzelte, hogy az utolsó és örökös éj következik be, mely elpusztítja az isteneket és az összes világot...” A tűzhányókürtök vagy -hasadékok rendszerén keresztül kerülnek felszínre a földköpeny olvadt, szilárd vagy a gázhalmazállapotú anyagai. Egyes szárazföldi kőzetlemezek határai mentén fordulnak elő, valamint az ún. forró pontokon. Naprendszerünk más bolygóján is megtalálhatók (Jupiter holdján az lón). Vulkánok vannak mélyen a tengerszint alatt is (a felszín alatti kitörések során kiszabaduló nagymennyiségű láva jelentős vízmennyiséget kiszorítva szökőárat - cunamit — idéz elő). A vulkánok kirobbanásának vannak figyelmeztető jelei, amelyet pontosan érzékelnek az állatok, s azt a helyet, ahol ilyen veszély fenyeget, tömegesen elhagyják. De ilyenjei az erősebb-gyengébb földrengés is, amely hatalmas károk okozója. 1909. február 1-jén a vásárhelyi református egyháztanács ülésén határozat született arról, hogy a messinai földrengés károsultjainak javára összegyűlt perselypénzt 70 koronára való kiegészítése után Csótó Nagy István és Szabó Imre ácsmesternek adják át, akik Messinába indulnak, hogy részt vegyenek az újjáépítésben. (A két ácsmester már január 20-án elindult Messinába így a református egyház ajándékát nem vihették magukkal.) „Január 22-én érkeztünk Fiume kikötőjébe, ahol a nagy hajók és apró vitorlás bárkák kötötték le figyelmünket. Megcsodáltuk a gyönyörű park közepén álló tengerészeti akadémia épületét, a kormányzósági palotát, amelynek homlokzata a tengerre néz, ahonnan az egész kikötő látható. Délután 3 órakor indultunk Ankónába. Csendesedett a vihar, s megkönnyebbültünk mindnyájan, mikor hajnalban feltűntek a világító tornyok, jelezve Ankóna kikötőjét. A hajó 7 órakor kötött ki. Ankóna városa a hegyoldalban fekszik 3^4 emeletes elhanyagolt épületeivel, 3-6 méteres utcáival. Az egész várost várszerü kőfal veszi körül. A tengerbe nyúló hegycsúcson van a fellegvár és a világítótorony. Az egyik 373
