A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
Gergely pápa által épített gyönyörű templomban — praktikus megoldásként - nem padokat, hanem mozgatható széksorokat láttunk. így a hivők mindig azzal az oltárral szemben foglalhatnak helyet, amelyiknél misézik a pap. Innen 10 órakor indulunk Rómába. Fabriától Rómáig hegyek között haladt vonatunk. 9 óra 10 perckor robogott be a vonat Róma üvegtetővel ellátott pályaudvarába. Podgyászunknak a vasúti ruhatárba való elhelyezése után Róma megtekintésére indultunk. Elámultunk a gyönyörű szökőkutakon, melyeken 10 méter magasságban álló oszlopokról ömlik alá a szobrokkal körülvett medencébe a víz, a szivárvány minden színében játszva. Megcsodáltuk a két és fél méter széles, 10-11 méter római falat s a szegélyező parkot régi emlékeivel. Innen a Szent Péter templomhoz értünk. A templomhoz széles kőlépcső vezet fel, mely belül olyan tágas, hogy egy egész vásár elférne benne. Nagyon sok a mellékhajója és páratlanul gazdag művészi szobrokban, festményekben melyek valóságos szemkápráztató látványt nyújtanak. Középen van Szent Péter sírja. Fölötte a főoltár négy gyönyörű oszloppal és szoborral. Tovább mentünk Vatikán megtekintésére, de oda egy alabárdos katona nem engedett be. Ezért a templommal szemben lévő Angyalvárat tekintettük meg, melynek felső termeibe egy csigaformájú út vezetett. Innen a Colosseum felé vettük utunkat. Ez az épület kb. 30 méter magas lehetett, alól oszlopcsarnokkal. A tágas küzdőtér középen van, melyen valamikor vadállatokkal, kiéheztetett tigrisekkel és oroszlánokkal viaskodtak halálra ítélt emberek a rómaiak gyönyörkedtetésére. Mivel vonatunk tovább indult Nápoly felé, sietnünk kellett. Kilépve Nápoly állomásépületéből Garibaldi hatalmas szobra kivont és magasra emelet karddal ötlött szemünkbe. Felültünk egy villamos vonatra, mely Pompei és Herkulanum város romjaihoz vitt bennünket Pompei egy elpusztult nagy város képét mutatja. A kiásott utcák során a házak falai épek. Látható rajta a vakolás és festés.” „A hegy nyitott torkából elkezd felemelkedni egy óriási sötét felhő. Egy idő után a felhő lehullik a hegy oldalára, és közel s távol minden sötétbe borul, beleértve a közeli tengert is.” így festette le a Vezúv kitörésének borzasztó pillanatait 79-ben ifjú Plinius, a híres római hivatalnok és költő Tacitus történésznek szóló levelében. Az áldozatok pontos száma nem ismert, hozzávetőlegesen Pompejiben és környékén 20 ezer ember élhetett. A vulkán által kilövellt vulkáni por befedte egész Dél-Európát. A robbanás erejét a vulkán aktivitásának indexén ötös és a nyolcas erősség közöttire becsülték a tudósok, ami 500 atombomba erejének felel meg. A város a vulkán hirtelen aktivitását az istenek haragjának tulajdonította. Figyelmen kívül hagyták a földrengések sorozatát, melyek a pusztító katasztrófát megelőzték. A vulkán torka fölötti állandó fehér füstoszlopot Plinius sokáig érdekes különlegességnek tartotta. „Bokáig érő lávában tapostunk a Vezúv csúcsa felé. Nehezen győztem erővel. Társam egy kalauzt fogadott fel, hogy segítse őt a felfelé menésben. Felérve a tetőre, borzalmasan szép látvány tárult a szemünk elé. Egy óriási üreg tátongott előttünk. Átmérője kb. 70-80 méter, melyből kénszagú füst gomolygott felfelé, imitt-amott felcsapódó lángok kíséretében. A szédületes mélységű kráter háromszor verte vissza a kiáltás hangját. Január 26-án este tűnt fel Szicília partja. Vonatunk ablakából már észlelni lehetett a földrengés nyomait, a földön heverő távíró oszlop nyomait látva. Az egyik vasúti fordulónál, romba dőlt község szomorú látványa tárult szemünk elé. Az iszonyatot, mely erőt vett rajtunk, nem lehet leírni. Romba dőlt házak, maguk alá temetett lakóikkal. Itt-ott kilátszott egy-egy bútordarab és ruhafoszlány a törmelék alól. A le nem dőlt falakon órák 374
