A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből

3.) Van-e a város abban a helyzetben, hogy az ilyen arczképek megfestetéséhez feltétlenül szükséges 4-5 ezer forintnyi áldozatot hozzon?

Én azt hiszem, Tekintetes Tanács, hogy e két dicső alaknak, - kik közűi az egyik e város jó földesura is volt, - más arcképet, mint föltétien mübecscsel bírót, nem lehet, - nem szabad festetni. Akkor sokkal inkább semmit.

Azt is hiszem, hogy ha pl. Eger, Miskolcz, S. A—Ujhely stb. jóval kisebb városok már most tudnak áldozni évi pár ezer frtot, hogy leendő muzeumuk számára, - ahol majdan a környékbeli ifjúság az Ízlését fejleszthesse, — jó képeket vegyenek; akkor Vásárhely is pártolhatja annyira a magyar művészetet, hogy legalább ezek az arczképek muzeális nívón állhassanak s előbb említett célre megfelelők legyenek.

S hiszem végül, hogy ha Szeged egy főispánja (Kállay) arczképének megfestetésére tudott adni 2 ezer; a Tisza Kálmán és Lajos arczképeikért 6 ezer (mind a három kis, térdképalak), az Arvízképért 20 ezer, a Honfoglalás vázlatáért 24 ezer forintot stb.stb, és ha tud Rákóczinak lovasszobrot állítani, úgy Vásárhely is tud egy nagyméretű (s valószínűleg lovas) arczképekért 4-5 ezret.

Hogy pedig művészi arcképeket ilyen méretben és kivitelben kevesebb összegért senki fia meg nem csinálhat, azt, úgy hiszem, fölösleges hosszasabban bizonyítgatnom. Tájékozásul mégis a következőket: előtanulmányok, u. m. egykorú arczképek, fegyverzet, viselet stb. felkutatása és ott helyben lemásolása. Selyem és bársony ruházat készíttetése (mintának) alkalmas alakok és lovak (modélek) kikeresése és festése, fizetése stb. Végül egy nagy, jó világítású műteremben körülbelül 2-3 évig a képeken dolgozni.

Már most, ha a szükséges összeg megvan, nézetem szerint csak két módon lehet eljárni és pedig:

a. ) vagy nyilvános, országos pályázat hirdetendő, vagy

b. ) a festéssel megbízandó oly ember, a kinek művészi neve és egyéni becsületessége elég garanczia arra, hogy a kép a követelményeknek meg fog felelni.

Mind a két esetben kikötendő, hogy a kép legalább a budapesti Képzőmüv. Társulat rendes tárlatán kiállittassék s ugyané tanács Jurye megbírálja és átvegye. De semmi helyi „bizottsági” előleges irányítás és utólagos nézet, érvelés stb. Tudott dolog s a művészek között állandó panasz tárgya, hogy minden valamire való művészt és műalkotást a „bizottságok” nyomorítanak meg. A mi főispánunk helyes művészi érzékére vall az a mondása, hogy az ilyen dolgot tökéletesen a művészre kell bízni!

A mi végül az én csekély személyemet illeti, — az első esetben én is pályázni fogok. A második esetre, - talán szerénytelenség nélkül mondhatom, - hogy elég erősnek érzem magamat és eddigi hosszas munkálkodásom és ezek után elért némi sikereimet tekintve talán joggal kérhetném is szülővárosomtól, hogy ( - mint annyi sok város tette pl. a millenium alkalmából; de máskor is pl. Fadrusznak Pozsony stb.) egy tekintélyesebb összegű megrendeléssel tegye lehetővé számomra, hogy oly művet alkothassak, a melyre úgy én mint a városom közönsége büszkék lehetnénk. S nincs okom tagadni, hogy jól eső érzéssel töltene el, ha éppen szülővárosomban maradna fenn egy képem, amelybe művész ambicziómat és tehetségemet belefektethetném, s különösen, ha ez a kép éppen a kurucz-kort s Rákóczi Ferenczet ábrázolná.

És mivel — abból, hogy a Tekintetes Tanács erre felszólított, — ilyen szándékot sejtek a fennt kifejtett úton-módon kész szívvel állok rendelkezésére s Ígérem, hogy abban az esetben, ha a megrendeléssel engemet tisztel meg s a festésnél teljesen szabadkezet en354