A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
ged, annak legjobb tudásom és erőmből iparkodni fogok megfelelni. A képet legtöbb 3 év alatt elkészítem s kívánatra bármelyik kultur állam fővárosának a képzőművészeti tárlatán kiállítom s van rá reményem, hogy vele valamely nagyobb kitüntetést nyerek. De semmiféle más föltételekbe, megszorításba (zárt ajánlat stb.) mint amelyet az igazi művészet fogalmával összeegyeztetni nem tudok s arra nézve káros tartok, bele nem mehetek; sőt a Tekintetes Tanács iránt való őszinte tiszteletem daczára én leszek a legelső, a ki az ellen csekély erőmtől telhetőleg szóval és írásban küzdeni fogok. Az esetben, ha én nyerném el a megbízatást, - a fenntebbiekből következik, hogy akár egy képben, akár két képben festeném meg a két alakot, a munkát és árat tekintve ez tökéletesen mindegy. Előre is jelezhetem azonban, hogy én most is ragaszkodom ahhoz a felfogásomhoz, a hogyan az legelőször, - mikor még az országban aligha gondolt valaki arra, hogy a Rákóczi hamvakat hazahozzuk, - felvázoltam. (A városházán levő vászonon. Megbízás után; de csakis ekkor, abba a helyzetbe jutnék, hogy ennél egy sokkal készebb és kiforrottabb terv vázlatot mutathatnék be előzőleg a festendő képről.) Ragaszkodom pedig a következő okokból: a. ) Kurucz fejedelmet s főgenerálist, — pláne oly díszes közgyük terem számára, mint a vásárhelyi - másként, mint lóháton megfestve, én elképzelni nem tudok s nem tud a magyar nép sem. b. ) Rákóczi és Bercsényi annyira egygyek voltak életben és halálban, annyira kiegészítették egymást, hogy bátran megférnek képen is egymás mellett. A magyar nép se tudja az egyik nevet kiejteni a másik nélkül. (Hej Rákóczi, hej Bercsényi! stb.) a legfőbb ok, hogy a kép úgy, a hogyan felfogtam, azon felül, hogy jó arczkép lenne, lenne egyúttal egy teljesen önálló történelmi kép. Ábrázolása annak a nagy pillanatnak a midőn Rákóczi és Bercsényi a pro Libertate zászlók alatt elindúlnak, hogy nemzetük szabadságát kivívják. Meggyőződésem, hogy így a kép művészi értéke sokkal nagyobb lenne. c. ) ha igy festem, nemcsak Vásárhelynek festeném; de az egész magyar nemzetnek, mert sokszorosítva mindenhová alkalmas lenne; ellenkező esetben kevésbbé. d. ) Annyival is inkább kivihető lenne ez; mert a közgyűlési határozat éppenséggel nem kötött ki két képet, csupán két arczképet. Arra az egy üresen maradó helyre pedig, - mivel több hely kép számára a teremben nincs és nem lesz, — még nagyon rövid idő alatt szükség lehet. Végül örömmel jelenthetem a Tekintetes Tanácsnak, hogy helybeli művészlársaim ebben a dologban tökéletesen egy véleményen és egy akaraton vannak én velem s hisz- szük és tudjuk, hogy az egész ország önzetlen és önérzetes művészei is - mind. S erősen hisszük, hogy a Tekintetes Tanács, - megértvén a kor szavát- megtalálandja ebben az ügyben azt az egyedül helyes utat, a melyre a rálépés oly igen üdvös lenne úgy a magyar művészetre nézve, mint Hódmező-Vásárhely közönségére nézve egyaránt. Melyek után az egész ügyet a Tekintetes Tanács igazságszeretetébe és bölcs belátásába nyugodt lélekkel bízva maradok A Tekintetes Tanácsnak lekötelezett, hálás tisztelője Tornyai János Hódmező-Vásárhely, 1907. márcz. 18. 355
