A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
KOSZEGFAL VI FERENC A „PUSZTAI KOMONDOR” Részletek Tornyai János levelezéséből Tornyai Jánost, a művet létrehozó embert képeinél, rajzainál közvetlenebbül jellemzik írásművei: cikkei, versei, naplója. Egyéniségét, habitusát azonban talán mégis legjobban levelei tükrözik, jelleme teljes mélységében, szélességében leveleiből ismerhető meg. Ezekben az egyéni, eredeti hangú írásokban együtt van az avatott művész és a hétköznapi ember. Gyakran, szívesen fogott tollat, saját maga volt önmaga titkára, menedzsere. Sokszor írásban fordult szülővárosa vezetőihez, akiktől párizsi ösztöndíját kapta, szelíden oktatva őket a művészi igényességre, az igazi szépre, levelezett a kultuszminisztérium tisztségviselőivel, állami intézmények, múzeumok, galériák vezetőivel, megrendelőivel — akik olykor barátaivá is lettek vele egyívású művésztársaival. Lett légyen szó akár képek eladásáról, szállításáról, kiállítás rendezéséről, vagy csupán csak apró hétköznapi bajairól, filléres gondjairól, testi nyűgeiről, vagy a legnagyobb dologról, a magyar művészetről, a magyar népről - egyaránt igényesen, kitűnő stílusban fogalmazott, legegyszerűbb földijétől a legnagyobb művészig mindenkivel a saját nyelvén tudott beszélni. Címzettjei a legszélesebb körből kerültek ki, szabómestertől az államtitkárig sokféle emberhez szólt. Fölényes intellektus, autodidakta. Párizsi iskolái (az életé és az akadémiáé) mellett utazásai, olvasmányai alapozták meg műveltségét. (Rajongott például Ady verseiért, aki egyébként a Tornyai bajtársa, Gonda József által indítottá Jövendőt lelkesen üdvözölte s munkáival támogatta.) Kitünően ismeri mestersége, művészete titkait, első látásra fölismeri az értéket. Restaurátorként is megállná helyét; szakértőként beszél egy kép megtisztításáról, sokáig dajkálja műveit, az eladottakat is olykor visszakéri. Otthon van a nép- költészetben, ismeri a kortárs világirodalmat, olvasmányélményei is föltűnnek leveleiben. Nemcsak olvasott, íróként is észrevétette magát. Aforizmái, cikkei, útirajzai jelentek meg Gonda József híres folyóiratában, az A Jövendőben és a helyi lapokban, sőt írt vagy fél tucat jó verset. (Baráti körben pedig gyakran készített alkalmi, köszöntő rigmusokat is.) Humorérzéke külön méltatást igényel. A szelíd öniróniától a maró szarkazmusig a humor minden árnyalata föllelhető leveleiben. Nem mentes olykor a vaskosságtól sem, ami baráti levelekben néha a trágárságig ment. Tornyai nem tudta, nem is akarta megtagadni szegényparaszt őseit, akiktől a morzsák megbecsülésének parancsán, a krajcár tiszteletén kívül a szókimondást is örökölte. Ez az érdességgel, olykor kicsinyességgel is társuló szókimondás a fölényes intellektus ellenpontja. Talán nem értékeljük tévesen, ha azt mondjuk, ez a kettősség egyéniségének egyik legfontosabb attitűdje. Levelei bepillantást engednek írójuk leikébe, de bemutatják széleskörű kapcsolatait is. Benne van ezekben önpusztító, meg nem alkuvó rajongása a művészetért, benne vannak élete tragédiái. Kívánkozott a fővárosba, odahagyta érte szeretett szülőföldjét, de nem tudott igazán beilleszkedni. Benne van a levelekben szívszorító társtalansága. Aki szívvel-lélekkel mellette volt, azt nem tudta megbecsülni, akit meg ő emelt maga mellé, az a kapcsolat nem váltotta be reményeit. Nyomon követhetőek ezekből az írásokból a festő életútjának fontosabb állomásai: egy kelet-európai művésznövendék párizsi élete, a bécsi katonáskodás, a századforduló Vásárhelye, a mártélyi csönd, a fővárosi müvészvi343
