A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből

lágba való beilleszkedésért vívott küzdelem, a színeket, meleget kereső megfáradt bajai, szentendrei nyarak, a kiállítások, elismerések, díjak, s végül a szülőváros adózása a Mesternek, a jubileumi ünnepségek, - a hazatérés.

Egyfajta korkép is ez a gyűjtemény. Benne van ezekben a levelekben a századforduló s a 20. század első harmadának magyar élete, a vidéki mezőváros és Budapest. Lendületes, jellemző Tornyai-betűs leveleinek sűrűsége pontosan követi az életszakaszok intenzitását. (Festői aláírásának vízszintese pedig szinte képeinek végtelen horizontját, a nagy magyar Alföldet juttatja eszünkbe.)

Legtöbbet azokban a korai vásárhelyi éveiben írt, amikor Endre Bélával, Gonda Józseffel, Kiss Lajossal megpróbálták megfordítani az elmaradott vidéki valóságot, oszlatni a ködöt, múzeumot alapítottak, képzőművészeti kiállítást rendeztek, létrehozták a majolikagyárat. Hasonló sűrűségű a levelezés a harmincas évek első felében, amikor egymás után több elismerés érte, mégiscsak beérkezett művésznek számított. (Sajnos, éppen ebben az időben, pályája csúcsán szaporodnak meg azok az írások, melyek romló egészségi állapotát és rossz házasságát dokumentálják.) Többi időszakához képest legkevesebbet a háború végén s a húszas évek elején levelezett, első pesti évei a vesztett háború, s a forradalmak sújtotta országban különösen nehezek.

Az egységes időrendbe szedett levelek közül a neki írottak jellemzően egészítik ki róla való ismereteinket. Megismerhetjük azokat, akik szerették, tisztelték, s azokat, akik kihasználták, ki akarták használni. Bemutatják ezek a levelek azt a kört, Munkácsy Mi- hálytól Baktay Ervinig, amelyben mozgott, amelynek tagjai számára fontosak voltak, s akiknek ő fontos volt.

Gyűjteményünk nyilvánvalóan nem lehet teljes, nem tartalmazhatja a festő közel ötven aktív esztendei levelezésének ma már elérhetetlen teljességét. Az összegyűjtött közel ezer levél mindenesetre igen jelentős részét képezi ennek, melyekből most szemelvényeket bocsátunk közre. Ahhoz mindenesetre elegendő ennyi is, hogy Tornyai Jánosról, a festőről és az emberről, az eddiginél árnyaltabb, pontosabb képet, s ha talán nem is alapvető, de több értékes új információt kapjunk.

Tornyai János levele a Városi Tanácsnak, 1888. jól. 13.'

Tekintetes Városi Tanács!1 2

Alólírott, mint az „országos rajztanárképzö intézet” ösztöndíjas művész növendéke azon alázatos kérelemmel bátorkodom a Tekintetes Városi Tanács kegyes színe elé járulni, miszerint, — mivel ösztöndíjam tovább élvezhetése czéljából a Nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi M. Kir. Ministeriumhoz kell folyamodnom, — méltóztassék nekem e czélra egy szegénységi bizonyítványt kiadni.

Atyám szegény ember, 9 hold vízjárásos réti földjén (melyek közül 5 holdon adósság van) s saját lakásául szolgáló 3 - 400 frtot érő házán kívül semmi vagyona nincs.

1 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL) Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.), II. 2848/1888.

2 Tornyai János testvérei: Tornyai Julianna, Gál Mihályné (1858-1938); Tornyai Erzsébet, Kutas Sándorné (1861 -1939); Tornyai Ferenc 1871-1929); Tornyai Mária, Hős Sámuelné (1873-1942). A család további három gyermeke csecsemőként, illetve kisgyermekként meghalt(l).

344