A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről
Szalay Ferencről A következő e körbcli közelálló barátom Szalay Ferenc festőművész. Vele történő első emlékezetes találkozásom az 1963-as kiállítása előkészítése, illetőleg zsűrizése alkalmából való. Müveit a mostani régész-dolgozószobában raktuk a fal mellé. Amint a bírálóbizottság tagjaival beléptünk a kis szobába és körbenéztünk, a zsűri elnöke Erdős János festőművész komoly, majdnem ünnepélyes hangsúllyal jelentette ki: - Numen adest (A szellem, a tehetség jelen van.) (Azóta már megnéztem az idegen szavak szótárában a Numen kifejezés jelentését, és ott azt találtam, hogy „Isteni tehetség”.) De ez esetben is érvényes Szalay Ferenc munkáira a kifejezés. Vásárhelyen a múzeumi kiállítását én nyitottam meg 1963-ban. Utána Feri nekem adta Székek című müvét honoráriumként. A tőmondatosan egyszerű, majdnem szikár képen egy asztal, és a néző felöli oldalon négy szék látható. Az eredeti terv szerint Budapesten, a Fényes Adolf-terembcn Csohány Kálmánnak kellett volna megnyitni Feri kiállítását. Kálmán azonban beteg lett. így ott is rám hárult a bevezető szöveg elmondása. Lényegében ugyanaz hangzott el, mint Vásárhelyen. Feri mégis beállított hozzám a múzeumba, és egy újabb festményét hozta ajándékba a pesti nyitásért. Én mondtam, hogy semmi önálló erőfeszítésembe, munkámba nem került a pesti szereplés, és nem fogadhatom el a teljesítménnyel arányban nem állónak ítélt alkotást. Akkor szó nélkül elvitte a festményt. De utána éreztem, hogy az elutasítással nemcsak szegényebb lettem egy Szalay-festménnyel, hanem még komolyan neheztelt is rám. Magyaráztam neki még egyszer-kétszer, és elég hosszú idő után lassan helyreállt köztünk a harmonikus viszony. Olyannyira, hogy együtt mentünk a Lenin Tsz közgyűlésére. Pontosabban ő hívott, hogy menjek vele, ez az esemény azért emlékezetes, mert ez is ihlette a festőművészt egyik fő müve, a Közgyűlés megalkotására. A környezetet átírta, mert a Lenin Tsz közgyűlése a Petőfi Művelődési Központban volt, és ott nem pádon ültek a résztvevők, és természetesen ott kályhacső sincs a teremben. A döntő többség azonban ugyanolyan tétova volt, és látszott, hogy szinte nem is tudja, hogy mire szavazva emeli fel kezét. Ez így van a festményen is. Csak a hátsó sorból emelkedett ki a Lenin közgyűlésén egy pufajkás férfi elszánt, határozott kézfelemeléssel. Ezt a férfit, mint a gyűlés során kiderült, Mészáros elvtársnak hívták. A Közgyűlés című festményen portrészerüen jól felismerhető. Az 50-es évek vége felé Vásárhelyre telepedett művészek jó része kapott a várostól főbérleti lakást. Szalay Ferenc kb. 10 évig a Veres utcában Szabó bácsi- éknál lakott albérletben. Ennek volt előnye is, mert így közvetlen közelről ismerhette meg a paraszti létet, a kulákságtól a tsz-elnökségig. Ez a „testközelségi” igény motiválta azt is, hogy 1966-ban megvásárolta a mártélyi Késmárki szélmalmot úgy, hogy a tulajdonos benne lakott egészen haláláig a molnárházban. Ezután addig, amíg Szegeden tanított és igazgató-helyettes volt a Tömörkény Gimnáziumban, minden iskolai szünetet, majd nyugdíjazása után minden 230
