A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - FÖLDESI FERENC: A vásárhelyi kőműves (1900-1970)
gyott részeit kell kitölteni, a két szerződő félnek aláírni, az ipartestületi jegyzővel megerősíttetni és lepecsételtetni. Ha hivatalos, akkor a nyelvezete is az. Ebben már szó sincs holmiféle inasról. A fiú máris előlépett a ranglétrán: tanonc. A „tanviszony tartalma” az iskolai végzettségtől és a mester jóindulatától függően 2-3, legrosszabb esetben 4 év. A lakásról, élelmezésről, az iskoláztatás költségeiről, beleértve a könyvek, tanszerek árát is, valamint a ruházatról, a mosásról a szülő gondoskodik, viszont a sza- badítás költségeit a mester állja. Megállapodás kérdése, hogy a tanonc szakmai oktatásáért „a tanonc törvényes képviselője” fizet vagy nem fizet a mesternek. Még egy kis pénzhez is juthat a tanonc: pl. az első évben 0,80 P, a második évben 1 P minden ledolgozott munkanap után. A Tanoncszerződés kötelező melléklete a tiszti főorvosi bizonyítvány a pályaalkalmasságról, valamint a szemkórházi főorvos bizonyítványa arról, hogy látóképesség szempontjából a delikvens alkalmas a kőműves szakmára. Ráadásként még kell egy nagy pecsét arról, hogy „Nem trachomás!”. Ha mindez már együtt van, akkor jöhetnek az Inasévek „Tanonc” ide vagy oda, ez a fiúcska csak kümüvesinas marad mindaddig, amíg segéd úr nem lesz belőle. Hogy milyen, az képességein, ambícióin kívül attól függ, hogy milyen a mestere, milyenek a segéd urak, akik tanítják is, regulázzák is. Nem közömbös az sem, hogy milyen asszony a mester felesége. Ha jószívű, szinte gyermekének tekinti az inast, elbeszélget vele, különösen, ha gyermektelen; ha pedig úrhatnám természetű, akkor ad „házi feladatot” is: takarítás, vízhordás, favágás etc. A legfőbb színtér, persze az építkezés. A szakmára tanítás nem zárt műhelyben, hanem a munkahelyeken történik, s ott az éppen soron levő munkafolyamatban már az első naptól részt kell venni. Szerencsére a segédek többsége jóindulatú. Megtanítja a kalapács, a fángli, a függő, a vízimérték használatát. Megmutatja, hová és mekkorát kell ütni a téglára, ha egy illesztéshez darabra van szükség, s főképp megtanítja, hogy mi az a durch punkt - store fuga, ami a sarokkötések legkényesebb eleme. A falazás! Mennyi fajtája és mennyi fortélya van ennek! Az alapemeléstől a Jöhet a tetézés”-ig számtalan forma, tégla-, sőt vályogfajta. Nem szabad túlfeszíteni a húrt! Ától cettig mindent leírni reménytelen, az olvasónak pedig unalmas. Tessék inkább megnézni néhány, vásárhelyi kőművesek által épített házat, templomot. Akinek van szeme, észreveszi, hogy a régi kőművesek még tudtak falazni. De nem csak azt: állást csinálni, burkolni, cserepezni, vakolni, megrogy- gyant házfalat „alárakni”, gyárkéményt fölhúzni vagy javítani, templomtornyot égnek emelni — mindent! Az inas, ha törekvő és ügyes volt, mindent ellesett a segédektől, meg a mestere intelmeiből, bólintásából vagy fejcsóválásából. 140
