A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - FÖLDESI FERENC: A vásárhelyi kőműves (1900-1970)
Járni kellett, persze, iskolába is. Inasiskolába. Hivatalos nevén ipari tanonciskolába, a Mária Valéria utcába. Itt a legkönnyebb dolguk azoknak volt, akik elvégezték a 4 polgárit. A polgári iskolában megtanították őket rajzolni, a kézimunka órákon meg valóságos mesterműveket kellett a végén kimunkálni. Nehezebb dolguk volt a négy gimnáziumi osztályt végzetteknek, még nehezebb a csak elemibejártaknak. A heti két alkalommal - persze délután - tartott órák közt voltak közismereti tárgyak is, vallástan is, a legfontosabb mégis a mértan, a rajz, műszaki rajz volt a kőműves tanulók számára. Az új háború közeledtével vasárnaponként már a légoltalmi és a leventeoktatás is egyre fontosabbá vált: Az óra előtti és végi ima, az irredentizmus majd a németpárti háborúzhatnékomság beinjckciózása lege artis et iucunda történt. A legbeszédesebb szám: a címbeli időpontban 621 a „felszabadultak”, azaz a szakmunkás bizonyítványt tett kőmüvestanulók száma.1 Milyen hamvába hótt inas az, aki nem huncutkodik? Ha van bátorság, mód is van rá. Kimegyünk pl. a piacra, veszünk egy fél cipót, teleméretjük tejföllel, s a pénz után kotorászás idejére a lábunk közé tesszük. A pajtásunk kirántja a cipót, elszalad, mi meg utána veselkedünk. A szegény kofa meg ott marad, s csak kárpálni tud, hogy: - ezek a gazemberek nem fizettek! Szegény Bozsin Vojint, a Szerbiából itt ragadt napszámost is megtréfálták egyszer. Kicsit durván, de kibírta. A malteros ládába téglákat tettek az inasok, a mészolvasztóba homokot kellett szórni, hogy megfelelő állagú legyen, aztán Bozsin beleöntötte a meszet a malteros ládába, beleállott, hogy megtapossa, s fortissimo üvöltött, mikor a forró malter leszedte a lábáról a felhámot, sőt, lehet, a subcutist is. „Minden elmúlik egyszer, / Minden a végéhez ér...” mondja a nóta, s ez beigazolódik a kümüvesinas esetében is. Eljön a szakvizsga ideje, s akkor bizony nagyon föl kell kötni a gatyát. A segédlevél a kőműves diplomája. A vizsgabizottság egy elnökből és két helyettesből áll. A helyszínét az Ipartestület elnöke határozza meg. Időtartama 8 óránál több nem lehet. Még szerencse. A vizsgáztatóknak van annyi eszük és tapasztalatuk, hogy a - nem túl nagy fontosságú - elméleti kérdéseken kívül a legfogósabb gyakorlati feladatokat adják. A falazási tudomány fontosságáról esett már szó, így nyilván nem véletlen, hogy a „vizsgáztatók” is azt firtatták, mennyire sajátította el ennek minden csínját-bínját. Mutassa be pl. a téglafalazatok kötésalakzatainak kirakását. Mészáros Jancsinak pl. sarokfalazást kellett csinálnia. Nem találtak benne kivetnivalót. A többi már papírmunka, adminisztráció. A végén a kezébe adják a Segédlevelet, amit - ha ad magára - egész életére megőriz. Majd megmutatunk egyet. Az inasból úr lett: nem Jani többé, hanem Mészáros úr, (szakmabelieknek) Mészáros szaktárs. 1 KATONA Lajos - ORMOS Zsuzsanna - SZÉPHEGYI Lászlóné: Hódmezővásárhely ipari szakképzésének története 1698-tól 1999-ig. Hódmezővásárhely, 1999. 141
