A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944
kedő - aki 1943 januárjától vezette a helyi szervezetet, azt megelőzően több alkalommal töltött be ideiglenes elnöki pozíciót - személye és működése ismételten kiváltotta a tagság egy részének ellenérzését. Telek Andor utólag, a háború utáni igazoltatások során ezt úgy értékelte, hogy a szövetség szélsőjobboldali tagjai indítottak hajszát ellene. Bevallása szerint már megválasztásának első heteiben támadások érték, amik a német megszállást követően egyre intenzívebbé váltak, majd május 11-én levélben, állítólag valamennyi Baross-tag nevében lemondásra szólították fel, arra hivatkozva, hogy „a mai idők szellemének megfelelően a helyi kereskedelemben is új szellemet” kívánnak ültetni, és úgy érzik, hogy az elnököt „1919-ben, valamint az utána következő liberális korszakban viselt irányító tevékenysége [...] közéleti szereplésre alkalmatlanná teszi”.100 A nyomatékosság kedvéért a felszólítást eljuttatták többek között a kereskedelmi és az iparügyi miniszterhez, a Textilközponthoz, a szegedi Kereskedelmi és Iparkamarához, a Közellátási Felügyelőséghez, és a honvéd ügyészséghez, egyúttal pedig kérelmezték Telek iparigazolványának megvonását. Telek Andor két nap múlva lemondott, rövidesen azonban a Baross Szövetség is beszüntette a munkáját, és a továbbiakban KOE frissen megalakult helyi szervezete működött a kereskedelmi érdekképviselet terén.101 Tény - amire a felszólítás utalt, és amit a utólag ő maga sem mulasztott el hangsúlyozni —, hogy Telek Andor a Tanácsköztársaság alatt a bankok ellenőrzésével volt megbízva, és ez az ügye csak 1922-ben zárult le az akkor kiadott általános amnesztia folytán. Ennek tulajdonította, hogy soha nem vették fel a Vitézi Rend tagjai közé, noha, megfogalmazása szerint, ő volt „a szegedi hadtest legszebben dekorált tartalékos tisztje”. Az elkötelezett barossisták szemében mindez valóban nem számíthatott jó pontnak, mint ahogy az sem, hogy Telek 1927-1930 között a Kereskedelmi Testület elnöke, majd örökös díszelnöke volt. Az is figyelemre méltó, hogy bár Baross-elnöksége idején a szövetség alapvető antiszemita törekvése és aktivitása nem változott, de ő maga beszédeiben, előadásaiban, közgyűlési felszólalásaiban az elsődleges hangsúlyt inkább a nemzeti kis- és középkereskedelem fejlesztésének, a kereskedők összefogásának szükségességére helyezte, mintsem arra, hogy mindez a zsidók rovására történjen. A helyi újságok is csak elvétve tudtak Telektől „zsidózó” nyilatkozatot idézni, pedig alkalomadtán - ismerve ebbéli hajlandóságukat - bizonyosan nem maradt volna el. Az is tény ugyanakkor, hogy a Telek ellen felmerült panaszokat más Baross- tagok utóbb nem az elnök túlzott zsidóbarátságának vagy hiányzó radikalizmusának tulajdonították, sokkal inkább annak, hogy pozícióját kihasználva „sérelmes és méltánytalan” magatartást tanúsított a textiláruk elosztásában. Albert Lajos textilkereskedő, aki 1944 márciusáig maga is Baross-tag volt, majd onnan 100 CSML HL I. sz. lg. Biz. ir. 1945. Sz. n. 101 Uo. 108
