A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A házszámozás története Hódmezővásárhelyen
us 17-én még megismételték.3 A helytörténeti irodalomba az előbbi forrás alapján kerülhetett be az a megállapítás, hogy a szállások számai a városi házszámoknak feleltek meg. Ennek ellenkezőjére utalhat egy másik rendelkezés, miszerint „minden ember a’ Háza Numerrusát, ’s a’ kinek a Szállásán háza van, annak is Numerussát megtanulja”.4 A számozást minden helységben 1 -gyei kellett kezdeni, és sorrendben folytatni addig, míg minden ház számot nem kapott. A művelet Vásárhelyen az ősi Tarján városrész keleti szélén, a főtéren álló városházától indult, s az óramutató járásának megfelelően Tarján, Tabán, Kisutca, Újutca tizedeken át haladt, majd a főteret keletről határoló Oldalkosárral zárult 2100-at meghaladó házszámmal. Ezt a központi utasítás értelmében fekete festékkel, mintegy 3 hüvelyk (kb. 8 cm) magasságú számokkal, a ház kapuja mellé vagy a fölé kellett festeni. Az újonnan épülő házaknak a későbbi parancs értelmében a következő, még fel nem használt számot kellett adni, akárhol állottak is azok. A Tarján és a Tabán élő elnevezés Vásárhelyen is. Az előbbi városrész a főtértől nyugatra terül el, az utóbbi ezen belül, a Szentesi (dr. Rapcsák András és folytatásában a Szántó Kovács János) utca vonaláig. A nevében már elenyészett Kisutca eredetileg a mai Deák Ferenc és Petőfi utcák táján állt, később ide sorolták be a Csúcs-tó lecsapolt és részben feltöltögetett medrében felépült Lakhat, vagy Csúcs városrészt is. A hajdani Újutca a mai Klauzál, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szeremlei utcák környékén volt, utóbb már az egész Susán ebbe tartozott a Dáni utca környékén telepített Lógerrel együtt. Az egykori Oldalkosár tized a Hód-tó északi partján épült a mai Szőnyi utcától a Kaszap és Bocskai utcákig. Jellegzetes nevét, mely onnan ered, hogy a tó partját vessző fonással védték az azt elmosó hullámoktól, ma ott utca őrzi.5 Legkorábbi házszámaink csupán a lakosság egy kisebb részére kiterjedő ösz- szeírásokban maradtak fenn, így az előforduló legkisebb és legnagyobb házszámok alapján az egyes tizedeknél legfeljebb keretszámokat lehet megállapítani.6 Az 1785. évi népszámlálás Vásárhelyen egyébként 2776 lakóházat talált 15 822 főnyi tényleges népességgel.7 Mindebből az is kiszámítható, hogy a tanyaépületek száma ekkorra már megközelítette a 700-at. A házszám szolgált alapjául a népesség nyilvántartásának és évenkénti revíziójának, míg a gyűlölt eljárást 1788-ban II. József fel nem függesztette. 17863 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL) Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.): Hirdetőkönyv 1785. ápr. 24., jún. 12., júl. 4., 17. 4 Uo. 1787. dec. 9. 5 A városrészekről ld. BODNÁR Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Szeged, 1983. 6 CSML HL Tan. ir. Vetés- és termésösszeírások 1787-1788., Hadi felajánlások: A török háborúba Vásárhely városa által adminisztrált gabonának és kifizetésének konszignációja 1788-1789., Bá- ránydézsma-lajstrom é.n. 7 THIRRING Gusztáv: Magyarország népessége 11. József korában. Budapest, 1938. 115. - A tanyaépületek száma tehát ekkorra már megközelítette a 700-at. 10
