A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
A természeti csapások idején más városok és települések lakosai is segítettek a károsultakon, Összeírták az adakozók neveit, s az adományok nagyságát. Kecskemétről 900, Szegedről 544, Makóról 463, Csongrádról 307, Mezőtúrról 300, Kunszentmártonról 274, Komlósról 279, Szentesről 244, Halasról 150, Félegyházáról 126, Tápéról 100, Öcsödről 71 Mindszentről 27, Szegvárról 22 forint folyt be annak ellenére, hogy nagy volt a drágaság és az ínség mindenütt. Helyből is összegyűlt mintegy 1820 forint készpénz, némi élelmiszer és ruhanemű. Magánszemélyek közül jelentősebb összeget adományozott: Kanász Nagy Mihály szentesi lakos 40 forintot, nemes Elek István 50 forintot, Kárász Pál szolgabíró 50 forintot, Kohn Farkas makói zsidó kereskedő 100 forintot. Herceg Grassalkovich Antal főispán 1000 forinttal segítette a károsultakat. Vásárhely földesura, Károlyi József özvegye, gróf Waldstein-Waltenberg Erzsébet elengedte a károsultak egy évi mindennemű jobbágyi tartozásait, és ezenkívül adományozott 3000 forintot és 12 ezer kéve nádat. Mártélyon, Körtvélyesen, a Dóka-tó végén és Határfalnál gyékény- és nádvágási engedélyt adott minden károsultnak és 12 ezer forint kölcsönt a városi pénztárnak. Augusztus elején kezdte meg a tanács a károsultak élelmiszerrel és ruhaneművel történő megsegítését. Az összegyűlt segélyből két és fél részt kaptak azok a házas és házatlan lakosok, kiknek minden ingóságuk és eleségük megsemmisült, két részt azok, akiknek a háza elégett, de ingóságuk nagyobb része megmaradt, másfél részt azok a malom- és szőlősgazdák, valamint földnélküliek, akiknek mindenük odaégett, és egy részt a módosabb gazdák, akik a károkat jobban elviselhették. Október elsejére minden kárt felbecsültek és minden segélyt kiosztottak." A három tizedben pusztító tűzvész után nem minden lakosnak sikerült a korábbi helyen felépítenie házát, mivel az utcavonalat igyekeztek kiegyenesíteni, így a telkek némelyike megrövidült, vagy nem lehetett az eredeti helyen építkezni, így sokan kiszorultak korábbi lakhelyükről. Az uradalom az így kiszorultak számára a Hajda vendéglő mögött jelölt ki három sor házhelyet, ezzel indult el Újváros kialakulása és a régi Hód városrész újratelepülése. A lakosok egy része azonban elégedetlen volt az új helyzettel. A katolikusok mindnyájan a templomuk közelében maradtak, de a reformátusok, bár lassan, de egyre inkább kihúzódtak az új telepre, ahol az építkezések engedélyezésénél már ügyeltek az utcák egyenes vonalára, és arra, hogy azok lehetőleg derékszögben keresztezzék egymást. 1828-ban már annyira megszaporodott az idetelepülök száma, hogy délnyugat felé a régi Nagytemető helyét is ki kellett osztani házhelyeknek.11 12 11 Uo.; SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely töténete, Hl.köt. Hódmezővásárhely, 1907. 415-416. 12 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története, TV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 69. 31
