A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
A tűzvészek tetemes kárt és szenvedést okoztak, de azzal is jártak, hogy az újjáépítés során az uradalom és a város is törekedett arra, hogy a városkép rendezettebb legyen, az utcavonalakat szabályozták, ahol lehetett, kiegyenesítették. Alig több mint 20 évvel később újabb tűzvész pusztított. Ekkor a város tabáni részét érte a legnagyobb kár. Pünkösd előtti vasárnap, 1829. május 31-én este 8-9 óra között özv. Fogarasiné óljáról a nagy szárazság miatt támadó tűz következtében 2-3 óra leforgása alatt 156 gazda szenvedett kárt. Leégett 165 ház, 144 istálló, 174 sertésól, 23 tyúkól és egy malom. A tűzvész a város központi részén is jelentős károkat okozott. Leégett a városháza egész tetőzete és a református egyház két tanári lakása - melléképületeikkel együtt. Csók Mózes jegyző minden vagyonát elveszítette, kárát több mint 3000 forintra becsülték. Az uradalom Sas vendégfogadójában megsemmisült nyolc vendégszoba és három istálló Az egész városban összesen 126 281 forint kár keletkezett.13 A bírák ismét levelet küldtek a környező városokba, amelynek eredményeként Orosháza 51 forintot és 16 köböl búzát, Kisújszállás 81 forintot, Nagykőrös 278 forintot és ruhaneműket, Kecskemét 447 forintot adományozott. Makó, Szentes, Szegvár és más települések küldeményével együtt a külső segítség ösz- szesen 1456 forintra rúgott, a szekereken ideszállított élelmiszereken és ruhaneműkön kívül. A segítség csak töredékét enyhítette a keletkezett károknak, de sokkal nagyobb volt az együttérzés és a segítés szándékának lelki hatása, amely segített feldolgozni a sokkhatást. A városháza újjáépítésével kapcsolatban az uradalom álláspontja az volt, hogy emeljenek teljesen új épületet egy másik helyen, a tisztházakkal egy vonalban. Ennek költségét a város elöljárói túlságosan soknak találták, ezért azt javasolták, hogy a városházának a megmaradt alapfalait kijavítva egy új tetőt emeljenek a leégett tetőzet helyére. A városháza udvarán, hasonló elgondolás alapján az istálló tetejét gazzal és a már kifaragott fákkal ideiglenesen lefedték, hogy a tél folyamán mind a város és hadnagyok lovainak, mind a forspontra (fuvarozásra) felrendelt lovaknak helyük legyen. A tanács határozatát Dombrády János uradalmi tiszttartó is helybenhagyta. Az 1829. július 7-i tanácsülésen határoztak a megégett „Nagy istálló” újjáépítéséről, melynek értelmében a tetőt cseréppel fedték le, a két szénahányó ajtófelek téglából épültek, és az ajtókat vasból készítették. A padlást náddal és földdel borították be, és felülről téglával és malterral fedték. Ezek az újítások a későbbi tüzeset elhárítását és megelőzését szolgálták. A „Belső bátorságra ügyelő” vármegyei küldöttség tagjai Posta Ferenc és Vidovich Imre esküdt a város elöljáróságának érzékenyen szívére kötötték, hogy a mostani különösen fenyegetődző Tűzi veszedelem gátlása tekintetéből a vízipuskáknak a városban széjjel alkalmatos helyeken biztos személyek felvigyázása 13 CSML HL Term. kát. ir. Kárfelmérés, 1829. május 31. cs. 46. sz. 71. Összeírása azon Károknak, melyek Vásárhely Városában a folyó 1829-ik Esztendei Május 31-én 8 és 9 óra közt támadott tűz által okoztattak; SZEREMLEI Sámuel: i.m. IV. köt. 472. 32
