A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
habjai közé. Ez a városrész Újváros néven települt újjá az 1808. és 1829. évi nagy tűzvészek után.1 Feltételezhető, hogy a török által elpusztított Hód városrész azért nem települt újjá egészen a 19. század elejéig, mert a lakosság a háborús időkben a tavak, erek által védettebb helyen nagyobb biztonságban érezhette magát, mint a dél felől szabadon megközelíthető területen. A városban öt utcatized alakult ki, melyek közigazgatási egységként is szolgáltak: Tálján, Tabán, Új-utca, Kis-utca és Oldalkosár. Az adókat utcatizedenként szedték be, a katonaságot is tizedenként szállásolták el. A 18. században a legnépesebb az Új utcai tized, majd utána következett Taiján és Tabán. A Kis utcai tized jóval kevesebb házból állt, és az Oldalkosárban írták össze a legkevesebbet. A 18. század közepén összesen 937 ház szerepel az összeírásokban.1 2 A földesúr az 1770-es években katolikusokat telepített a városba, így alakultak ki a Lóger és Lakhat városrészek a mai Dáni és a Szent László utcák közötti területen, amely a város észak felé történő terjeszkedését eredményezte. A betelepítésekkel és a népesség szaporodásával, a házak száma 1787-ben már háromszorosára nőtt, összesen 2776 házat írtak össze a városban.3 A házak először nagy telkekre épültek, de a lakosság számának gyarapodásával egyre kevesebb lett a hely a város belterületén, kezdték a telkeket megosztani. A fundus (belső telek) a földesúr tulajdonát képezte, de a lakosok egymás között adhatták-vehették. Portát csak házzal együtt értékesíthettek: nem lévén a fundnshoz semmi juss, ha épületi nincsen valakinek rajta. A lakosság letelepülését a 18. század elején még külön nem szabályozták, a belterületet nem osztották fel házhelyekre. A házakat a domborzati viszonyoknak megfelelően a belvízveszély miatt a magasabban fekvő helyekre építették. A telekhiány miatt fokozatosan feltöltötték a mélyebben fekvő területeket, hiszen ide korábban a belvíz miatt nem építkeztek, melynek következtében az utcák zegzugosakká váltak, sok sikátor és vakköz jött létre. A 18. század közepétől már a tanács jelölte ki az építkezés helyét. A letelepülni szándékozók a tanács tudta és engedélye nélkül ezután már nem foglalhattak szabadon házhelyeket. A gazda házas telket birtokolt, amelyhez szántóföldet osztottak a határban. A réten az állattartáshoz szükséges kaszálót mérték ki a belső telek nagyságának arányában. A telkes jobbágy szántóföldje a külterületi szállásföldeken helyezkedett el, ahol tanyát építhetett. A tényleges gazdálkodás a szántóföldeken és ta1 KRUZSLICZ István: A mezőváros fejlődése a visszatelepülés után = Hódmezővásárhely története. I. köt. Főszerk. NAGY István, kötetszerk. SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1984. 367-368. 2 Uo. 370. 3 RÁKOS István: A feudalizmus utolsó évszázada, 1753-1848 = Hódmezővásárhely története. I. köt. Főszerk. NAGY István, kötetszerk. SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1984. 451. 25
