A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
nyán folyt. A heverő jószágok (gulyák, ménesek) a külső pusztán legeltek. A lakosok városi portáikon nemcsak lakóházat, de gazdasági építményeket is építettek, itt tartották a fejős- és igásjószágok mellett a sertést és a baromfit is. A fejősteheneket és más kezes jószágokat naponta kihajtották a várost körülfogó belső legelőre. A vagyonleltárakból derül ki, milyen építmények sorakoztak a portákon. 1774-ben Kotormány István vagyonleltárában szerepel a háza, annak végében egy kamra, majd két istálló, egy nagyobb és egy kisebb sertésól, valamint egy kettős tyúkól. Fejes Antal városi telkén állt 1789-ben egy ház kocsiszínnel, valamint egy életes kamra, egy ököristálló és egy juhszín. A porta részét képezte a szénáskert, valamint a marhaakol. 1780-ban Mucsi János portájának becsűjében szerepel a lakóháza a konyhával, deszkapadlással, valamint a hozzá ragasztott két kamra nádpadlással. A második ház (kis háznak is nevezték) padlása, a két ház vége és tornáca fából készült. A ház mellett egy boroskamra állt, a végében egy színnel. Az istálló vályogból épült, jó gerendákkal, a végében egy quartély istálló (a beszállásolt katonák lovainak), a másik végében egy szín, továbbá egy régebbi fenyő farovásból álló istálló, egyik végében színnel. A második ház mellett egy kamra állt nádpadlással, mellette sertésólak, mögötte két részből álló tyúkól is volt. A portán állt még egy jégverem, valamint egy kőkút. A telket tizenhárom táblából álló udvari kerítéssel kerítették el.4 Az építményekre az árvíz és a belvíz mellett a tűz jelentette a legnagyobb veszélyt. A fentiekből is kitűnik, hogy a főépület mellett a melléképületek padlása, tetőszerkezete, és tetőzete is gyúlékony anyagokból (fából, nádból) készült. Sőt, egyes melléképületeket teljes egészében fából készítettek, nem is beszélve a nádból készült kerítésekről. A téglaégetés földesúri jog volt, így téglából és cseréptetővel a 18. században az uradalmi, egyházi és iskolai épületeken és templomokon kívül, alig épülhetett más rendeltetésű épület. A tanács a tűzveszély elkerülése érdekében feltételekhez kötötte az építkezés engedélyezését. Előírta, hogy a házakat jó kéménnyel kell ellátni. A kéményeket ugyanis fából készítették, és kívül-belül betapasztották. Ha rendszeresen nem sározták, a kipattanó szikra meggyújthatta a kémény deszkáját. A tanács a kémények állapotát rendszeresen ellenőriztette és a rossz kéménnyel rendelkező házakat leromboltatta. A tűz a faszerkezet és a nádtető miatt gyorsan terjedt. Egy kisebb tűzeset is jelentős károkat okozhatott. Ha éjjel történt és nagy széllel párosult, egész városrészek váltak a tűz áldozataivá.5 A város választott elöljáróin és tisztségviselőin keresztül gyakorolta a fol- desúrtól származó joghatóságát, irányította a közigazgatást, és helyi jogszabályokat alkotott. A lakosság minden ügyes-bajos dolgát a tanács előtt intézték. A 4 NOVAK László Ferenc: Hódmezővásárhely településnéprajza, hagyományos gazdálkodása. Nagykőrös, 2003. 30-31. 5 KRUZSLICZ István: i.m. 371. 26
