A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR TŰZVÉSZEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Úgy volt ez a Város a tűznek lángjában, Mint az első Világ az Isten markában, Melly mikor elpusztult szőrűit egy Bárkában, És ama nagy víznek lebegett árjában. Béréi Farkas András Kétszáz éve annak, hogy Vásárhelyen akkora tűzvész pusztított, hogy a lakosok közül többen is a város más részén telepedtek le. A török elleni háborúk idején elnéptelenedett és lakatlanná vált Hód városrész, a mai Újváros ettől az időponttól, 1808-tól számítja újjátelepülését. Újváros születése természetesen nem egyik napról a másikra történt. Hosszú évtizedeken át tartó folyamatról van szó. Az 1829-ben és 1835-ben pusztító újabb tűzvészek is hozzájárultak ahhoz, hogy Újvároson a 19. század elejétől kezdődően, egyenesre tervezett utcákkal egy teljesen új városrész épüljön ki. Az 1800-as években városunk külső képe magán viselte a természeti környezet által meghatározott jellegzetességeket. A Hód-tóhoz kapcsolódó erek és tavak által szabdalt belterületen a telkeket a partosabb részeken alakították ki. Az így kialakult zegzugos utcákon a házak többnyire sárból, vályogból épültek, a tetőket gazzal vagy náddal fedték. A fa felhasználásával készített kémények, a nádból készült kerítések, az udvaron tárolt szalma fokozott tűzveszélyt jelentettek. Egy-egy nagyobb természeti csapás, pl. belvíz vagy tűzvész után csak a 18. század végétől kezdett a földesúr és a város nagyobb gondot fordítani a rendezettebb városkép kialakítására, az utcavonalak szabályozására. A város területe három jól elkülöníthető részből állt. A legnagyobb összefüggő rész az Oldalkosár, Tarján és Tabán területét foglalta magában, és a Hód- tó északi partvonulatát követve északnyugat-délkelet irányban húzódott. Északon a Csúcs-tó és a Hattyas-tó, nyugaton a Papere és a Királyszéki lapos természetes vízrajzi határai között terült el. A város délkeletre fekvő második, nagy összefüggő részét, az Új utcának nevezett városrészt (ma Susánnak nevezik) a Kis-tó, a Kistó-ér, a Hód-tó, valamint a Topa-ér határolták. A harmadik, földrajzilag is jól elkülöníthető része a városnak a Kis-tótól délre, a Hód-tó délkeleti oldalán elterülő Hód városrész volt, amely a török időkben vált teljesen lakatlanná, elhagyott temploma 1710 körül omlott a tó 24
