A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: A zsidók kitiltása a hódmezővásárhelyi piacokról és vásárokról
vásárokon tiltva van - de bárki mást is jogosan igazoltathatja az államrendőrség közege. Leszögezte, hogy Losonczy Endre, az I. fokú közigazgatási hatóság, mint vásárrendészeti hatóság vezetőjeként teljesen szabályosan utasította el a vásárra való belépéstől és az ottani ipargyakorlástól. Mivel pedig a kitiltó rendelkezés hirdetmény formájában megjelent az összes helyi lapban, a Budapesti Közlönyben és az Országos Vásári Közlönyben, a panaszosnak lehetősége lett volna meggyőződni arról, hogy Hódmezővásárhelyen a zsidók sem eladást, sem bevásárlást nem folytathatnak a vásárokon, még akkor sem, ha kivételezettek. Ha pedig erről a körülményről nem volt tudomása, akkor az saját mulasztása folytán történt, ennélfogva a polgármester a panaszt az általa jogtalanul a várossal szemben szokatlan módon felszámított költségeinek és szerinte elmaradt keresetének megtérítésével együtt visszautasította. A példátlan szemtelenségen felháborodott polgármester, tekintve, hogy a panaszos követelésének előterjesztését szokatlan és fenyegető formában tette meg, azzal adta ki az ügyet a tiszti főügyésznek, hogy 8 nap alatt jelentse, vájjon panaszos követelőzése és fenyegetése nem meríti ki-e a zsarolás kritériumát, mert amennyiben ez az eset fennforog, úgy további intézkedést óhajt ellene foganatosítani. Endrey végül azután mégis csak önuralmat gyakorolt, és az utolsó bekezdést tollal áthúzta. Kertész Lajos kínosan kitartónak bizonyult, és immár a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszternél kereste az igazát. Lehet, hogy ekkor már a polgármesternek is megfordult a fejében, hogy Kertész mentességének figyelmen kívül hagyása és a lényegében nem bizonyítottan kereskedelmi célú vásárlástól történt eltiltása valamiképpen kifogásolható, mert vele egy időben maga is írt a miniszternek, kérve a fellebbezés elutasítását. Azt bizonygatta, hogy a kitiltó határozat értelmében a vásárrendészeti hatóság teljesen jogosan távolította el Kertészt, hiszen mint kereskedő jelent meg a vásáron, de iparigazolványát felmutatni nem tudta, hanem csak egy igazolást arról, hogy kivételezett. Nem valószínű, hogy a miniszter szívügyévé vált Kertész Lajos sérelmeinek jogorvoslata: mintegy fél év elteltével, 1942. januárban írta a polgármesternek, hogy nézzen utána, nem határidőn túl nyújtotta-e be véletlenül a fellebbezését Kertész. A polgármester kénytelen volt megállapítani, hogy a fellebbezés törvényes határidőn belül történt. És bár így érdemi elbírálás nélküli elutasítani - mert a cél nyilván ez volt - elvileg nem lehetett volna, érdemi elbírálásra mégsem került sor soha. Az ügyben a következő irat már 1944 júliusában (!) kelt, amikor is a polgármester és a belügyminiszter közötti levélváltásnak még mindig csak az volt a tárgya, hogy Kertész Lajos nem lévén hódmezővásárhelyi lakos, helyben nem tudják kihallgatni arra nézve, hogy változatlanul fennáll-e még a várossal szemben támasztott magánjogi igénye. A szeptemberben Kertész budapesti címére küldött levél - a budapesti zsidókat június 15. után sárga csillaggal megjelölt házakba költöztették22 - szintén arról kér nyilatkozatot, hogy fenntartja-e a vásárról való kitiltása 22 KARSAI László: Holokauszt. Budapest, 2001. 248-249. 123
