A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - LANG ISTVÁN: A Szappanosvíz című költemény József Attila életművében - Verselemzés
A vers mégsem kietlenül, kopáran vigasztalan, alapjellege nem a tragikus komorság, valami feloldást, könnyedséget is érzünk benne, szinte súlytalan lebegést, valóságában valami varázslatosan valóság felettit. Ezért érezzük harmonikusnak, szomorú sorsmutatásában is már-már derűsnek a verset. Honnan ez az ellentmondás a súlyos mondanivaló és a szinte játékos könnyedség között? A titok talán a részleteknek szinte játékosan, gondos aprómunkával kidolgozott rajzában található, a kicsiségnek ismételt hangsúlyozásában. Nemcsak az erre utaló jelzők („kis kék fején”, „apró csápjait", „semmicske borzongás"), hanem a kisgyermeki cselekvésre utaló igék is, sőt a szappanosvíz kisgyermeki magatartása is („Meglapul”, „óvatosan előrenyomul”, „megtorpan", „reszket”) a gyermeki játék mozdulataiból valók, és a gyermek világgal való ismerkedését juttatja eszünkbe. Ez teszi kedvessé a hétköznapi élményt, s ez is segít felemelni a költészet szférájába a köznapok világából. A sorsa kemény és könyörtelen: „Nem lesz”. De addig: remeg, borzong és vergődik - él! Az Oda c. versének a megsemmisülés gondolatát idéző soraival való párhuzam kínálkozik ide: A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. Kiált az életért, az élet teljességéért, a szerelemért. A Szappanosvíz sötétebb tónusú, mégis ott remeg benne a vágy, a vergődés, hogy szállna kicsiségében, jelentéktelen szürkeségében, és benne lüktet az élet. És talán épp ez benne a szép... Utószó Nemrégiben Szigeti János figyelmembe ajánlotta Láng István: József Attila Szappanosvíz című versét elemző írását, amelyet a sakk és az irodalom közös szeretete folytán barátsága jeléül kapott a szerzőtől. 1970. december 11-én tudományos tanácskozást rendeztek az akkor Csongrád Megyei Könyvtárnak nevezett intézményben József Attila és Hódmezővásárhely kapcsolatáról. A résztvevők a város helytörténeti kutatói, irodalomtörténészek, magyar és történelem szakos tanárok mellett a költő régi hódmezővásárhelyi barátai, ismerősei voltak. A sorból ki kell emelnünk özv. Makai Ödönné József Eta nevét, aki a költő életének meghatározó alakja volt. A tanácskozás bevezető referátumát és a vitát Péter László irodalomtörténész vezette. Szigeti tanár úr sorolta a megjelentek neveit: Grezsa Ferenc, László József, Kárász József, a költő személyes ismerősei közül Vízi Albert, Fedor Ágnes, Szász Ferenc. Említést tett egy akkori tervéről is. Könyvet készült írni a 111
