A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - TALMÁCSl GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói. 1. rész

ben, merthogy azt kellett vívniuk. D’Oriolának ugyanis volt ebben az időszakban egy »árnyéka«, Lataste, aki nem volt nagy csillag, de kitűnő vívó volt, és általában az volt a szerepe, hogy Christian útjából eltakarítsa az akadályokat. Nos, ez a Lataste győzte le a döntőben Gyuriczát, ezért keveredett egyáltalán holtversenybe. Az újravívás során aztán nagyon nyugodtan, ismét megverte a tőrvívás talán mindmáig legfényesebb csillagát 5:2-re”.

Csapatban szintén dobogós lett, ezüstérmet nyert Fülöp Mihállyal, Marosi Józseffel, Pacséry Kázmérral, Szőcs Bertalannal és Tilly Endrével. Egyéni győzelmének másnapján a Szabad Nép az alábbi szerkesztőségi cikket jelentette meg róla: „Gyuricza győzelme az egyik legnagyobb siker, amelyet a magyar sport az utóbbi esztendőkben elért. Fiatal vívónk már néhány nagy versenyen bemutatkozott a nemzetközi vívóvilágnak, a szakemberek nagy jövőt jósoltak neki e sportágban. Arra azonban aligha számított valaki, hogy már 1955-ben megtöri a tőrvívásban a francia és az olasz vívók sikersorozatát. Már csak azért is merésznek tűnt számítani szerdai győzelmére, mert a magyarok közül csupán egyedül ő jutott be a döntőbe - a többi között négy francia vívóval szemben. Gyuricza nagyszerű felkészültsége, lelkesedése azonban végül is győzedelmeskedett".1 2

Az 1956-os olimpián az aranyérem várományosai közé sorolták. Az egyéni versenyben nagyszerűen vívott, amíg az angol Alan Jay elleni csörté- jét furcsa körülmények között el nem vesztette. „Tőrözőnk bevitte az angolnak a győztes találatot, ezt Jay dühösen tudomásul is vette, de a csapatvezetők reklamáltak, újra fel kellett állni a pástra, s Gyuricza a megnyert asszó után már nem tudott koncentrálni, ahogyan az 5:4-es vereséget követően a többi mérkőzésére sem. Az ötödik helyezése feletti csalódottságát még a csapatban szerzett bronz sem oldotta."3 Az akkor még körmérkőzéses rendszerű csapatdöntő jól kezdődött a magyarok számára, a nyert állásból elveszített olasz mérkőzés miatt viszont csak a bronzérmet vehette át a Gyuricza József, Fülöp Mihály, Marosi József, Sákovics József, Somodi Lajos, Tilly Endre összetételű magyar válogatott. Több vívóval ellentétben meg sem fordult fejében a disszidálás gondolata, sietett haza családjához, és ebben az évben megismert feleségéhez.

1957-ben barátai unszolására a Budapesti FJonvédba igazolt. Ez azt jelentette, hogy hivatásos katonai állományba került, ahonnan negyvennégy éve1 DÁVID Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. Budapest, 1988. 103-104.

2 Szabad Nép. 1955. okt. 13.

J ARDAY Attila: Vér és aranyak. Sport, forradalom, olimpia, emigráció, 56, Budapest, 2006.

459