A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
Balassa Ármin kétórás beszédében felmentő ítéletet kért, mert szerinte a tárgyalás anyaga Nagy Sándomé bűnösségét nem bizonyította. Az orvosok vallomása azt támasztotta alá, hogy Nagy Sándor halálának oka nem méreg, hanem vesebaja volt. Utolsó kísérletként igyekezett bebizonyítani, hogy a törvényszék ítélete alapvetően rossz alapokról indult, mert Nagy Sándomé vagyona nagyságrenddel nagyobb mint Nagy Sándoré, akinek eladósodása miatt földje jelzáloggal terhelt. 1923. május 28-án Burger Béla, Kotormán Julianna ügyvédjének védőbeszéde után került sor az ítélethozatalra, amelyet Orosz Pál elnök hirdetett ki. A királyi ítélőtábla özv. Nagy Sándomé Nagy Kardos Lídia életfogytiglani börtönbüntetését jóváhagyta, Kotormán Julianna 5 évi büntetését 8 évre emelte. Az ügyvédek az ítélet ellen semmisségi panasszal éltek. A semmisségi panaszt 1924. január 15-én tárgyalta Ráth Zsigmond vezetése alatt a Királyi Kúria, amely az ítéletet megerősítette. Az üggyel kapcsolatos utolsó bírósági tárgyalásra 1924. szeptember 28-án került sor, melyen Széli György terjesztette elő a semmisségi panaszt, amelyet a Királyi Kúria elutasított, így az ítélet jogerőssé vált, és mindkettőjüket elszállították a szegedi Csillag börtönből a váci fegyházba. A Kúria ítéletében kimondta azt is, hogy özv.. Nagy Sándomé, aki az urát jogtalan vagyonszerzés céljából megmérgezte, érdemtelen az örökségre és az elhunyt Nagy Sándornak végrendeletileg ráhagyott örökségére számot nem tarthat. Nagy Sándor örökségéből 60 hold földet tanyával és gazdasági felszereléssel a vásárhelyi református egyházra hagyott azzal, hogy az egyház az örökséghez és annak haszonélvezetéhez csak a felesége halála után juthat hozzá. A Kúria jogerős ítélete után a végrendeletet a református egyház megtámadta és kérte özv. Nagy Sándomét, mint örököst arra kötelezni, hogy Nagy Sándor örökségét az egyháznak azonnal adja át, és az elmaradt haszon fejében 12.627 aranykoronát fizessen ki. A szegedi királyi törvényszék helyt adott az egyház keresetének, és megfosztotta özv. Nagy Sándornét az örökség haszonélvezetétől, és kötelezte az elvont haszon megfizetésére. Természetesen Nagy Sándorné fellebbezéssel élt. Arra hivatkozott, hogy érdemtelenség címén örökséget megtámadni csak vérszerinti leszármazottnak van joga. Az 1926 októberében megtartott fellebbezési tárgyaláson a szegedi tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét azzal, hogy özv. Nagy Sándomé az 1924-1925-1926. gazdasági évekre elmaradt haszon fejében még 4.500 aranykoronát köteles fizetni az egyháznak, amihez járul még 9.000 korona fellebbezési eljárási költség. A tábla kimondta azt is, hogy az egyház által 451
