A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek

elmaradt haszon fejében kért 12.627 aranykorona emeltessék fel 28.471 aranykoronára.63

1933-ban Nagy Kardos Lídia hagyatéka miatt ismét perre került sor. A rokonságot Koncz Béla pörölte be, mert az örökség kezelése körül keletkezett kiadásait nem térítették meg. A rokonság is pert indított Koncz Béla ellen, mert bizonyos vagyontárgyakat eltulajdonított. A tárgyalásra beidézett 40 tanú kihallgatása után a bíróság megszüntette a Koncz Béla elleni eljárást.* 66

Az özv. Nagy Sándorné vagyonáért folyó pereskedések hírei között eltörpült az a szűkszavú jelentés, amely azt adta hírül, hogy 1934. július 18-án idült vesebetegségben, 44 éves korában meghalt a közkórházban Kotonnán Julianna, aki 8 évi börtönbüntetéséből 6 évet töltött Márianosztrán. 1931-ben szabadult, férjhez ment és csendesen éldegélt egészen haláláig.

Nem sokkal Kotonnán Julianna halála után, 1937. január 14-én feltételesen, 68 éves korában Nagy Kardos Lídia előtt is megnyílt a börtön kapuja. Távoli rokonai Mártélyon vették meg neki a Fő utcán, szemben a Zsibrita- féle vendéglővel a Seres Kálmán-féle házat, amelyben egy szoba és konyha volt az övé, a másik szobában az őt gondozó házaspár lakott. Zárkózottan élt, látogatókat nem fogadott, egész nap ki se mozdult. Amikor a rendőrségre kellett mennie jelentkezni, csukott kocsit rendelt a ház elé.67

Egyre több nézeteltérése támadt rokonokkal, akikkel börtönbe vonulása előtt szerződést kötött, hogy 150 kh-as téglási birtokáért szabadulása után házat vesznek neki, és öt megillető ellátásban részesül. Egy év elteltével úgy érezte, hogy rokonai megszegték a szerződést, sem a ház, sem az ellátás nem megfelelő. Öngyilkosságát - a Tiszába akarta fojtani magát - Zsibrita vendéglős akadályozta meg. Az öngyilkossági kísérlet után bízta meg Markovich Iván ny. táblaelnököt az ajándékozási szerződés hatálytalanításával.68

A vagyonért történő arzénmérgezések emléke, amely kétes dicsőségként, de inkább végzetes átokként sokáig kísértett a város felett, évek múlva még néha-néha visszatért. Az idő múlásával lemaradt rólunk az a „hírnév”, amely- lyel Jáger Mari és társai jóvoltából ismertekké váltunk.

63 VRÚ, 1926. okt. 20.

66 Uo. 1933. okt. 14.

67 Uo. 1937. feb. 15.

68 Uo. 1938. nov. 7.

452