A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - BENKÖ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A csizmadia
Soós Sándor csizmadia mester visszaemlékezése Ifjúkor, inasévek „1914-ben Hódmezővásárhelyen születtem. Apám, nagyapám de még dédnagyapám is csizmadia mester vót. Edösapám az első világháborúban rokkanttá vált, de a csizmadia mestörségöt tovább folytatta. És mi, gyerökök a segítségire köllött hogy lögyünk. Mi ezt igaz örömmel csináltuk. Nyolcévesen már segítöttem apámnak a sámfa faragásban. 10 éves koromban már rajzoltam és kivágtam a bőrt a segédök részire. A nővérömmel piaci napokon kint árultuk a főtérön az édösapám műhelyibül kikerült csizmákat és egyéb lábbeliket. Az első világégés után nehezen, nagyon nehezen löhetött mögélni. Új csizma alig köllött. Később édösapámmal jártunk Makóig, Battonyáig, de még Kistelekre is a vásárokba. Égy bakancs ára 8 pengő volt a 30-as években. A heti bér 36 pengő volt, de ahhoz három-négy pár csizmát mög köllött csinálni azon a hétön. 13 éves koromba möntem el tanoncnak, de nem apámnál tanultam, mert az volt akkor az elv, hogy né a családi házban, hanem más műhelybe, idegön mestömél köll a szakmát kitanulni. Ott komolyabban köllött vonni a munkát, jobban mögtanulta az inas a szakma alapjait. így lőttem hát Vata Sándor Tompa utcai csizmadia mestömél tanonc 1927-ben. Én nem bentlakásos inas voltam, hanem hazajártam ebédölni, vacsorázni, és otthon is aludtam, mivel a mestöröm öreg legény volt, így én több inasbért is vittem haza. Röggel 6-ra möntem dolgozni, és késő délutánig, de volt rá eset, hogy este 8-10 órakor kerültem haza. A munka mellett kétször égy hétön volt tanonciskola, a Mária Valéria utcán. Délután kettőiül este hatig-nyócig tartott az oktatás. A szakrajzot szerettem a legjobban, az mönt a legjobban. Évekig éneköltem az ifjúsági majd a fölnőtt Iparos Daloskörben is. Amikor odakerültem Vata Sándorhon - mindjárt az első nap - elő volt készítve egy pár csizma, röndölés volt persze, össze köllött varrni. Kérdözte tűlem: - No, Sándor! Bevarrod-é ezt a csizmaszárat? Én mög hozzáfogtam, oszt össze is varrtam a csizmaszár hátujját, hiszen otthon én ezt már az apámtul mögtanultam. Akkor mán fércöltem, mög szögeztem is faszöggel. Persze a mestöröm ezt tudta, csak próbára akart tönni. így hát a három év tanoncidő szépen, röndbe, 43
