A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - BENKÖ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A csizmadia
gyorsan eltelt. Amikor inasok voltunk, de még a segédévekben is, a vállunkra akasztott hosszú rúdon ketten vittük ki a vásárba, hetipiacra a huszonöt-harminc pár csizmát. Ha egyedül vittem, akkor középen vöttem a vállamra, oszt elől-hátul lógtak a pár csizmák. Ilyenkor hátul is szöminek köllött lönni az embörnek, hogy ugyanamiyi csizmával érjön ki a piactérre, amennyivel a műhelyből elindult. 1930 januárjában szabadultam föl, még a 16. évemet be se tőtöttem.” Segédévek „Segédként a mindszenti Anyási uradalom részére csináltam csizmákat. Szalma Mihály csizmadia mestör vállalta föl az uradalomhoz szegődött bérösök csizmáinak elkészítésit. Akkoriban az volt a szokás, hogy bérösfogadáskor, az új évkor elszegődött munkásembörök kialkudott pénzt, búzát, és égy pár csizmát kaptak karácsony előtt, amikorra kitelt a munkájuk. 1933-tól visszakerültem Vásárhelyre, Szikszai Imre csizmadia mestörhöz. Szikszai Imre volt a legelismertebb, legtöbb segéddel és inassal dolgozó csizmadia. Évtizedökig volt az Ipartestület csizmadia szakosztályának vezetője. Segéd korától kezdve az embör mán eljárhatott az Ipartestületbe a csizmadiák, cipészük szüreti báljába. A nagy Iparosbálat - ahová mindön szakma, mestörség képviselői és segédei is elmöhettek - na, azt mán a Fekete Sasban röndözték. Régi szép báli esték voltak azok...! 1934-ben a hosszú, szabályozatlan munkaidő nyolc órás napi munkaidőre csökkentéséért szerveztek sztrájkot a szakszervezetiek. A Szentösi utca elejin a Munkásotthonból indult a sztrájkmenet. Égy vőlegényi csizmát köllött vóna a sztrájk napján csinálnom, hát az darabba is vót, darabba is maradt... Szenti Sándor, Gulyás Sándor cipészsegédök szervezték a sztrájkot. De mög is lőtt az eredménye, amit égy darabig be is tartottak, de aztán az élet átírta ezt is. Ha nem volt munka, nem köllött dolgozni, ha mög sok mögröndölés volt, bemöntünk égyik nap hatra, oszt volt úgy, hogy csak másnap délután möntünk haza, mert a munkát mög köllött csinálni, mög hát a pénz is köllött, mög mindön... Két év múlva Szegedre möntem át, Csóti Zsigmond csizmadia mestörhöz, akinek a Zárda utcában volt a műhelye. Nagy szükség volt Szegedön a csizmákra, jobban is fizették a munkát. Sok röndölése 44
