A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi népiskolák az 1700-as évektől az 1950-es évekig
sanak”. Még ugyanebben az évben alkalmazták altanítónak Reiniger Herrn ant. 1848-1850-ig szünetelt a tanítás. 1850-től Stern Ignác lett az iskolafelügyelő. Az abszolutizmus alatt az intézmény közvetlen vezetése az iskolaigazgatóra tartozott, felügyeletét a tanodái igazgató, egy helyi tanfelügyelő és öttagú iskolatanács látta el. A tanítókat a hitközség csak jelölhette, a kinevezést - a helytartótanács képviseletében - a nagyváradi tanulmányi főigazgató gyakorolta. 1858. augusztus 20-án az iskola megkapta a nyilvános fötanoüai címet. Napirendre került egy teljesen önálló leányiskola felállítása, amelyre 1862-ben került sor, addig vegyes osztályokban tanultak. A létszámemelkedés miatt minden osztálynak külön tanítója lett. Rajz- és énekoktatással bővült a tantárgyak sora, és a tanév már záróvizsgával fejeződött be. Az iskolát pénzzel és egyéb módon is támogatta a város. 1867-ben az iskola báró Eötvös József miniszter főfelügyelete alá került, az ellenőrzést Vadász Manó tanfelügyelő látta el. 1873-tól adtak ki nyomtatott bizonyítványt, és ekkor hirdették meg a tanítói állásokat a leányiskolába. 1874-ben megkezdődött az új iskola építése Bélák János tervei alapján a Nap (ma Szeremlei) u. 3. szám alatt, amely öt tanteremből és széles, oszlopos folyosóból állt. A tanulók száma 160-200 között mozgott. 1880 körül a városi zsidóság 71,7%-a, 1890 körül 87,3%-a tudott ími-olvasni." 1879 és 1893 között tanított az iskolában a neves főrabbi, hittudós, Seltmann Lajos (1854-1932). 1884-ben bevezették a rendszeres tomatanítást, és kialakítottak egy tornatermet teljes berendezéssel és felszereléssel. Később a fiúiskolát kiegészítették egy ötödik osztállyal, mivel a városban működő gazdasági iskolába való felvételhez legalább öt osztály elvégzése volt kívánatos. Ekkor került az iskolához Horovitz Jakab (1860-1936) izraelita néptanító, pedagógiai író, lapszerkesztő és -kiadó. Első kötete 1891-ben jelent meg Az én könyvem címmel, amely 22 történetet tartalmazott 8-12 éves korú gyermekek számára. Kiemelte, hogy „a gyermek értelméhez leereszkedni, erkölcsét szívét nemesíteni: nehéz feladat [...] Indítsunk mozgalmat az iránt is, hogy az iskolában a tanítással karöltve járjon a nevelés, mert nevelés nélkül csak félmunkát végzünk, mert nevelés nélkül a tanítási eredmény bármily kitűnő legyen is, az iskola nem felel és nem is felelhet meg a hozzáfűzött várakozásoknak”.55 56 55 KEMÉNY Simon i.m.; Ezerszínü világ. Pécs, 2000. (Szakdolgozat); SZIGETI János: Az iskoláztatás kezdetei és az első iskolai épületek = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 2004. Hódmezővásárhely, 2005. 56 HOROVITZ Jakab: A gyermek védelme. Hódmezővásárhely, 1905. 28. 304
