A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején
eljárás - a korszak kommunista sajtójának nem volt erőssége a tényékhez való ragaszkodás... Természetesen a lelkész az abszurd vádat megfellebbezte (az államügyész is, de ő súlyosbításért), és arra kérte Bakó László esperest: járjon közbe a legfelsőbb egyházvezetésnél, az vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróságon a tárgyalása ne abban az „ellenséges atmoszférában” folyjon le, mint Szegeden. Hogy a közbenjárásnak-e, vagy másnak köszönhető, nem tudni, mindenesetre másodfokon egy évvel később négy hónapra csökkentették a börtönbüntetését (a mellékbüntetést törölték), ez a büntetési tétel pedig éppen amnesztia alá esett, így mentesült alóla. Ennek ellenére úgy érezte, hogy - egy megúszott koncepciós perrel a háta mögött - jobb, ha nyugdíjba vonul. (Ezt még egy évvel korábban, az elsőfokú ítélet kihirdetése után megígérte Péter Jánosnak!) A világi bíróság jogerős ítéletének megszületése után - talán óvatosságból? - önmaga ellen fegyelmi vizsgálatot kért az egyházi bíróságon. A Csanád-Csongrádi Református Egyházmegye időszaki Bírósága 1951. november 3-án az egyházmegyei tanácsbírót ötszáz forint pénzbírságra ítélte.52 Különös módon a politikai perben a vád tanúja részéről elhangzott - nyilvánvalóan hamis - azon állítást, miszerint a lelkész kommunistaellenes kijelentésre ragadtatta magát, az egyházi bíróság tagjai tényként fogadták el. Hogy ezt valamilyen politikai nyomásra tették-e, az az eddig megismert forrásokból nem derült ki. Végeredményben Beretzk Sándor viszonylag szerencsésen megúszta a koncepciós perét, tehát maradhatott volna tovább az állásában, de amint betöltötte a hatvanadik évét, 1953. május végén beadta a nyugdíjkérelmét, melyet november 3-án a püspök jóváhagyott. Talán a lelkésznek elege lett az elmúlt évek meghurcoltatásaiból? Lehet. 52 Lásd a 2. sz. mellékletet. Ekkor már valószínűleg „rászálltak” a lelkészre. Erre utal az, hogy egy 1951. január 23-i jelentésében Csécsi János propagandista fölhívta a figyelmet arra, miszerint a lelkipásztor „kijár a tanyákra és eljár a házakhoz, amely helyen úrvacsorát vagy háziáldást rendeznek [vagyis törődik a rábízott híveivel - a szerző megj.], amelyen keresztül próbálják a dolgozó népet félre vezetni, vagyis Pártunk politikája ellen hajtogatni.” CSML MDP Arch. KI. r. ir. 21/0/441." 163
