A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején
Mindenesetre az egyházügyi megbízott alig várta, hogy elvonuljon nyugdíjba, mert úgy vélte, ezzel is kevesebb lesz a „reakciós papok” száma a városban... *** Óvári László megyei egyházügyi megbízott szerint 1952-53-ban tizennégy lelkipásztort „ helyeztek át ” Csongrád megyéből Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyébe.53 (Ez utóbbit nevezték a sok büntetés miatt ^egyházmegyének”.) „Ez a nagyarányú átcsoportosítás azért vált szükségessé, eltekintve a halálozásoktól, hogy Csongrádmegye területén lévő leginkább kulák és régi reakciós papokból álló csoportokat szétrobbantsuk és helyébe [sic!] viszonylag a megegyezés szellemében működő protestáns papokat hozzunk. Itt meg kell említeni Péter János tiszántúli ref. püspök politikáját, hogy azokat az egyéneket, akik a Horthy érában különlegesen exponálták magukat, vagy jelen pillanatban nem-kívánatos elemként működnek, mint pl. Seres Béla kulák lelkész, Tárkány Szűcs József [volt] hódmezővásárhelyi kulák lelkész” - indokolta feletteseinek a nagyarányú „lelkész-mozgatást” az 1953. augusztus 7-i „kiértékelő jelentésében”.54 * A hódmezővásárhelyi lelkipásztorok „átcsoportosítása” természetesen nem fejeződött be 1952-ben, hanem folytatódott tovább. Két évvel később Lengyel András vásárhely-erzsébeti lelkipásztornak azért kellett távoznia, mert azt híresztelte, hogy a Péter János által Nyíregyházáról az újvárosi egyházközséghez helyezett35 Hennán Tibor anyai ágon zsidó szánnazású, ráadásul „a teológiai szaktudása a nullával egyenlő”. Az erzsébeti lelkész nem valótlanságokat terjesztett. Óvári utána járt a dolognak, és rájött, hogy mindkét állítás igaz - az 53 Óvári egy 1953. december 12-i jelentésében elismerte, hogy igen nagy nehézségek árán tudtak „odahatni”, hogy a Szabolcs-Szatmárba vagy Hajdú- Biharba száműzött lelkipásztorokat a presbitériumokkal megválasztassák. 54 CSML MDP Arch. KI. r. ir. 0012-120. 33 Egyébként Lengyel is pályázott az állásra, de amikor meghallotta, hogy püspöke a saját emberét akarja odatenni, meghátrált. Bizonyára „magasabb szempontok indítanak döntésedben” - írta megalázkodó hangvételű levelében 1953. április 9-én. TtREL PH ein. ir. 74/1953. 164
