A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején

érzékenység jellemezte.41 Talán ezért is lépett be 1945 tavaszán az MSZDP-be, de az 1948-as „pártegyesüléskor” törölték a tagságát. A tizenkét önálló egyházközség megalakulása után, 1949 májusában (Tárkány Szűcs Józseffel és Seres Bélával együtt) ő is tagja lett annak a Közös Intézőbizottságnak, amely az egyházközségek közös tulajdonban maradt vagyonát kezelte, felügyelte.

Kálváriája 1950-ben kezdődött, amikor április 19-én Lénáit Imre, a saját gondnoka följelentette a rendőrségen. Azt állította, hogy a lelkész hét hónappal (!) korábban, még 1949. szeptember 11-én - amikor esperesi utasítására hivatkozva megbízta őt és (másik tíz egyháztagot), hogy járjanak végig egy-egy körzetet, és azokkal a református szülőkkel, akik hitoktatásban42 akarják részesíteni a gyennekeiket, írasson alá egy ívet - szidta a kommunistákat. (Beretzk utólag azt gyanította, hogy ezek az aláíróívek okozták a bajt, mert ezt úgy fogták föl az „illetékesek”, hogy „én azért bocsátottam ki azokat, mert követeltetni akartam a vallásoktatást és tiltakozni a fakultatív-rendszer ellen”, ráadásul a kutasi rendőrparancsnok kifogásolta „a hívek feljáratásáf’,43)

A lelkész a vádat természetesen tagadta.

A Csongrád Megyei Bíróság június 9-i nyilvános tárgyalásán dr. Jezemiczky Ákos védőügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy a vád

41 Jellemző, hogy a bírósági tárgyalásán az összes tanú azt állította, a szegények pártfogója volt - csak az őt hamisan megvádoló Lénárt Imre nyilatkozott úgy, miszerint „a gazdag emberek mellé állt és a szegény embereket nem szerette”.

42 A lelkész az esperesének írt 1950. július 27-i levelében azt állította, hogy a felkeresett szülők 95%-a aláírta az ívet. Korabeli összeállítások szerűit egy évvel később, az 1950/51-es tanévben több iskolai körzetben, egyebek mellett olyan helyeken is, melyek Beretzk Sándor egyházközségének a területén voltak (Szikáncs, Alsókopáncs) egyáltalán nem volt hittanra beiratkozó gyermek, vagy csak négyen-öten akadtak. (Gorzsán, Batidán). (CSML MDP Arch. Az Agitációs és Propaganda Osztály, a járási és városi pártbizottságok, az Egyházügyi Főelőadó jelentései a hitoktatás alakulásáról, a témára vonatkozó levelek, feljegyzések, 1949. okt. 9.-1955. dec. 24., sz. n.) Mindez arra utal, hogy a lelkész minden erőfeszítése sem volt elégséges ahhoz, hogy a helyi rendőrség, az ÁVH és a pártszervek által megfélemlített, nyomorgatott szülők beírassák a gyermekeket a hittanra. (Igaz, sokszor azért nem tették meg, mert fölsőbb parancsra a helyi tanítók mindenféle trükkel akadályozták ezt meg.)

43 TtREL PH ig. ir. 1 111/1950. Beretzk július 27-i levele Bakó Lászlónak.

160